Amerikai kutatók megkezdték a tengervíz-bányászati technológiák fejlesztését, miután a becslések szerint a tengervíz mindössze 0,1 százaléka annyi krit8 ásványanyagot tartalmaz, ami képes lenne kielégíteni az emberiség igényeit a következő 50 ezer évben – számolt be róla az Interesting Engineering.A Pacific Northwest National Laboratory (PNNL) kutatói úgy vélik, hogy a világ óceánjaiban lehet a kritikus ásványi anyagok egyik legnagyobb kiaknázatlan tartaléka. Ezek közé tartozik a lítium, a magnézium, a mangán, a kobalt és a ritkaföldfémek, amelyek elengedhetetlenek az elektronikai eszközök, valamint az energiatároló rendszerek működéséhez.A csapat most olyan megoldásokon dolgozik, amelyek lehetővé tennék, hogy ezeket az anyagokat kiszűrjék a vízből. Az ötlet egyáltalán nem új: a második világháború alatt az Egyesült Államok a magnézium-szükségleteinek nagy részét a tengerből elégítette ki, mielőtt az 1990-es években elkezdte volna importálni azt.Chinmayee Subban, a PNNL vegyésze szerint a kritikus ásványi anyagok tengervízből történő kinyerésének legnagyobb akadálya, hogy az anyagok koncentrációja rendkívül alacsony. Míg a magnézium viszonylag bőséges, a lítium és a nikkel sokkal kisebb mennyiségben van jelen. Ez azt jelenti, hogy a mérnököknek hatalmas mennyiségű vizet kell feldolgozniuk a kinyerésükhöz. https://hvg.hu/tudomany/20260713_arany-japan-tengeri-aranybanyaA szakember szerint egy olimpiai úszómedence megtöltéséhez elegendő vízben – ami nagyjából 2,3 millió litert jelent – körülbelül 2980 kilogramm magnézium található, de lítiumból csupán 0,42 kilogrammot, nikkelből pedig alig 0,00095 kilogrammot lehetne kinyerni.Subban szerint a tengervíz feldolgozása mellett szóló érv, hogy a kémiai összetétele meglehetősen szabványos az egész világon. Emiatt ha sikerül kifejleszteni a megfelelő technológiát, és azt felskálázni, akkor azt a világ bármely pontján telepíteni lehetne.A csapat egy olyan reaktort hozott létre, amelyben a tengervíz folyamatosan találkozik a nátrium-hidroxiddal. Ahol a két folyadék találkozik, nagy tisztaságú magnézium-hidroxid keletkezik, amely összegyűjthető.A kutatók szerint jó hír, hogy a moduláris rendszer a meglévő sótalanító üzemek mellé telepíthető. Egy infrastrukturális elemzés szerint a technológia és a kaliforniai carlsbadi sótalanító üzem párosítása maximális kapacitás mellett naponta 524 000 kilogramm magnézium-hidroxidot termelhetne. Ez több mint háromszorosa az Egyesült Államok jelenlegi napi felhasználásának.A szakemberek a folyamat során keletkező melléktermékeket is felhasználnák. Ilyen például az a sav, amely a vizsgálatok szerint 37 százalékkal hatékonyabban képes kioldani a nikkelt, mint a jelenlegi megoldások.Bár a megközelítés alkalmazása egyelőre mind mérnöki, mind a költségek szempontjából kihívást jelent, a kutatók úgy vélik, ha sikerül elhárítani az akadályokat, az fenntarthatóbbá tenné az ásványanyagok bányászatát.Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.