Urfi Péter Sansz című könyve alcíme szerint a járványról és az agyrákról szól, de fontos, visszatérő szereplője a tíz éve, 2016. július 14-én meghalt Esterházy Péter is. Az évfordulón a róla szóló fejezet szerkesztett szövegét közöljük.
Esterházy Péter volt az egyik első híresember, akivel megismerkedtem, és bár később a munkámból adódóan sokan követték, nála kellemesebb híresemberrel alig találkoztam. Békéscsabán tartották a magyartanárok valamelyik szervezetének konferenciáját, ahová elkísértem édesanyámat, talán harmadikos gimnazista lehettem. A pódiumbeszélgetés után átadtam Esterházynak valami díjat vagy ajándékot, van róla egy fotó, ahogyan odalépek hozzá egy lehetetlen fehér farmerban.
Kép a családi albumban
A vacsorát követő borozáson édesanyám leszólította, és előadta neki a fiktív családtörténeti epizódot, miszerint mi azért lennénk úrfiak, mert a környékünket birtokló földesurak – valamelyik Esterházy – balkézről született gyermeke lett volna az ősünk.
Erre EP somolyogva valami olyat reagált, hogy ha nincsenek örökösödési igényeink, akkor áldása rá.
