A friss Közlöny kulcsfigurája mindenki kedvenc, éppen hivatalban lévő köztársasági elnöke: Sulyok Tamás. A Tisza-kétharmad hétfőn fogadta el az elnököt menesztő alkotmánymódosítást, mondván: a választók túlnyomó többsége szemében nem tudja kifejezni a nemzet egységét, ahogyan az a 9. cikkben meg van írva. A vizsgálat tárgya, hogy az előbbi cél vajon szentesíti-e a választott eszközt. Bővebben az a kérdés, mi az optimálisabb: egy predesztinált kirakateljárás vagy egy faragatlanul őszinte kinyilatkoztatás?Ideális forgatókönyvMielőtt ismertetném a Tisza által már elfogadott „A” tervet, rögzítem, hogy a legtisztább megoldás az lenne, ha Sulyok egyszerűen lemondana. Tulajdonképpen ezzel járna mindenki a legjobban, jogilag és emberileg is. A lemondó fél részéről egy jellemes önreflexió, jogilag pedig nem volna szükség semmilyen machinációra. Ráadásul az eset jól mutatná, hogyelsősorban nem az írott szabályok valósítják meg a demokráciát és a jogállamot, hanem azok, akik benne élnek és működtetik.A súlyos, személyes döntések épp arra adnak lehetőséget, hogy a jogrendszerben részt vevő személyek emberi kvalitásai megmérettessenek. Magyar Péter egyébként sokadjára kínálta meg Sulyokot a lemondással, aki korábban ezt határozottan visszautasította, az utóbbi időben pedig már nem is reagált a miniszterelnök újabb felszólításaira. Így végül sor kellett, hogy kerüljön a drasztikusabb megoldás kimunkálására.Ha nem mész, kidoblak!Az elfogadott Alaptörvény-módosítás során a jogalkotó abból indult ki, hogy a legkörmönfontabb eljárásjogi út is ugyanoda tartana (Sulyok eltávolításához), ezért a legegyszerűbb megoldást érdemes választani: „Az Alaptörvény tizenhetedik módosításának hatálybalépését követő napon a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatása megszűnik.” Ez tehát a gyorsan letépett ragtapasz esete. Még egyszerű értelemben vett eljárásról sem lehet beszélni, ami egyébként arra szolgálna, hogy valaki valamit megvizsgálhasson és mérlegelhessen. Kvázimintha egy bírósági döntést törvénybe iktattak volna a hosszadalmas tárgyalások helyett.Így viszont nincs bírói szerepkörben lévő személy sem, aki higgadtan és pártatlanul végigrágná magát a kérdéseken. Szinte teljes bizonyosságra van szükség ahhoz, hogy biztonságos legyen így döntéseket hozni. Az elhamarkodottság hatalmas károkat tud okozni, és rossz, önkényes precedenst teremthet. De az is igaz, hogy van olyan eset, amikor éppen erre a határozottságra van szükség. Hogy a mostani ilyen eset-e, azt döntse el az olvasó.