Lubickolhatunk-e még egyszer a Parlament lábánál?
Karácsony Gergely nemrég bejelentette, hogy még ebben az önkormányzati ciklusban szeretné újra visszahozni a dunai fürdőházakat Budapest belvárosába. De hogyan is néztek ki ezek a fürdők? Galériánkban korabeli képeken mutatjuk be a főváros egykori Duna-uszodáit.
Korábban már írtunk arról, hogy a 19. században kiépült, hideg vízbe helyezett, méretes famedencék, öltözőkkel és pihenőterekkel nem az első dunai fürdők voltak Budapesten. „Dunafolyami fürdő Pesten” ugyanis már 1788-ban létezett, legalábbis ezt a következtetést vonta le Mohácsi Gergely Testkultusz és tömegtársadalom – a budapesti strandfürdők alapításának rövid története című tanulmányában. Később a Margitszigettel szemben, a budai oldalon 1817-ben nyílt meg a Habsburg Birodalom katonáinak szánt úgynevezett „katonai úszó intézet”. Ezt követően vált elérhetővé a polgárok számára az Országház mellett a Scholtz-féle uszoda, ahol többek közt a Hajós Alfrédként ismertté vált Guttmann Arnold is tanult.
Marjovszki Béla / Országgyűlési Múzeum, fotó-és filmarchívum Az Országház északnyugati épületrészlete, előtérben a Duna-fürdővel 1920 körül.
Arcanum Újságok A Friss Újság 1913. szeptember 2-án megjelent száma. A fotóhoz írt képaláírás: szeptember elejére megérkezett végre a kánikulai meleg és megolvadt az aszfalt Budapesten. Az uszodák megteltek azonnal vidám néppel, a parlament háta mögött lévő Scholz-uszodában pedig valósággal bált rendeznek naponta a jó Duna-víz és a forró napsugár rajongói. Mondanunk sem kell, hogy hamisítatlan meztelen bálról van szó, amint ez a kép is mutatja.
