Hányszor halt meg pályája során a színpadon?A Rozsdatemetőben, a Platonovban pedig Alekszandra Ivanovnaként megmentettek. Más darabban nem haltam meg. Ez nem visel meg lelkileg, ugyanolyan érzés, mint férjhez menni bármilyen darabban. A Rekviemben gyakorlatozásnak is felfoghatom a haláljelenetet arra, hogy milyen lesz majd egyszer az igazi. Az ember gondolkodik azon, hogy van-e élet a halál után; én még nem jutottam végeredményre, de az alak, Olga, akit játszom, meglepetten tapasztalja, hogy a saját temetése után filozofál a túlvilági létben, ellentétben azzal, amit mindig is képzelt, hogy a halállal minden megszűnik. Jelenet a RekviembőlKatona József Színház / Horváth JuditKínnal felépített a Rekviemben Makláry Olga szerepe, miközben úgy látszik, szinte önmagát adja. A híres írónak jó a beszélőkéje, a cinizmus sem áll távol tőle, kicsit karcos a természete, udvariasan, de ügyesen rázza le azt, akit nem kedvel, akit viszont szeret, azzal szemben megengedő és maximálisan odaadó.Weöres Sándor sorai jutnak erről eszembe: „Ki minek gondol, az vagyok annak / Mért gondolsz rokontalannak…” A vége pedig: „Szemem tavában magadat látod / Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.” Akár Oláh Ibolya nyakában a metaforikus tükörbross az új Országgyűlés megalakulása után a Kossuth téren. Egyébként ezt a szerepet a Rekviemben mintha az orvos írta volna fel nekem.