Koncz Gábor július 8-án tölti be a 88. évét, és a napokban tartotta meg székfoglalóját a Magyar Művészeti Akadémián is. Ennek kapcsán készített a színésszel a Blikk interjút, amelyben felidézte pályája kezdetét is, illetve hogy miként került a mezőkeresztesi parasztvilágból a magyar színház világába.
A szereplési vágy mindig is bennem volt, már 12 évesen a Nemzeti Dalt szavaltam a falumnak. Akkor kaptam életem első tapsát. Emlékszem, március 15-e volt, és nagy hideg, de nem fáztam, mert engem az a gondolat melegített, hogy ezen a szép ünnepen adtam valamit. Tudtam, hogy ezzel a verssel, illetve a versmondással még dolgom lesz. Huszonöt éven át szavaltam a Talpra magyart! ott, ahol Petőfi is szavalta, fent a Nemzeti Múzeum lépcsőjén! Mindig vártam azt a napot
– nyilatkozta a nemrég gerincműtéten átesett Koncz, aki manapság sokat olvas és tévézik. Emellett az Újszínházban két darabban is játszik, bár nem világos, mikor térhet vissza dolgozni: „remélem, ősszel is színpadra állhatok.”
A lap felidézi Koncz székfoglaló beszédének végét, amelyet, úgy zárt le: ,,Minden elvárást teljesítettem a családom és a nézők felé, most már meg is halhatok”. Erre a színész így felel:
Méltósággal élni és meghalni. Elmenni is tudni kell. Ebben a korban már mindenre fel kell készülni, a halálra is, ami még egy kicsit várathatna magára. Mert nagyon szeretek élni!
