Május 26-án ünnepelte 78. születésnapját Gálvölgyi János, amiről a Blikknek azt mondta, furcsán éli meg az ünneplését, mert az az idő múlását jelenti. Hálás, amiért közel a nyolcvanhoz is színészként gondolhat magára, és, hogy talán a közönség is ezt gondolja róla.
Addig játszom, ameddig ezt érzem. Nem szeretném megélni azt a pillanatot, amikor a színpadon állva a nézőtérről felkiabál valaki: »mit keres még mindig ott ez a vén trotty?«
– fogalmazott Gálvölgyi, aki bár jelenleg is több társulatban játszik, elmondása szerint már nincsen sem kedve, sem ereje teleírni a naptárját újabb szerepekkel.
Én nem vagyok olyan, mint a zseniális Bodrogi Gyula, akit 92 évesen is ovációval fogad a publikum. És olyan sem, mint az általam igazi példaképnek tartott Páger Antal, aki 86 esztendősen is eljátszott bármit. Egyébként is már óvatos vagyok a jövőtervezéssel. Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de gyerekkorom óta elszomorít és kétségbe ejt ez a halál nevű valami, amikor olyan, de olyan jó élni
Mint mondta, akadt bőven olyan időszak az életében, amikor egyáltalán nem foglalkoztatta őt a halál, „de ebben a korban már tudomásul kell venni, hogy az ember menne és menne még előre, aztán egyszer csak besétál egy olyan utcába, amelynek a végén ott magasodik áthatolhatatlanul egy téglafal, jelezve: »hahó, ember, ez az út vége!«.”
