Az emberi tudatosság és öntudat kérdése a modern tudomány egyik legnagyobb rejtélye. A neurológusok gyakran csak „nehéz problémaként” (hard problem) emlegetik azt a jelenséget, hogy az agyunkban zajló elektromos és kémiai folyamatok miként alakulnak át szubjektív, személyes megélésekké és érzelmekké. Így tehát az is fogós kérdés, hogy vajon az anyaméhben fejlődő magzat mikor válik képessé a tapasztalásra. Most azonban közelebb kerülhettünk a válaszhoz, írja az IFLScience.
Egy, a Brain Structure and Function című folyóiratban megjelent tanulmány szerzői az eddigi neurológiai és fejlődésbiológiai adatok összegzésével felállítottak egy modellt, amely magyarázatot adhat arra, mikor és hogyan „gyulladnak fel a fények” a fejlődő magzatban. A hagyományos elképzelések szerint a tudatosság az agykéreghez (cortex) köthető, amely az agy nagy, barázdált külső rétege, és a magasabb szintű gondolkodásért, memóriáért felelős.
Ezzel szemben az új elmélet, az úgynevezett kéreg alatti modell azt sugallja, hogy a tudat nem a magasabb rendű kognitív funkcióktól függ, sokkal inkább egy primitívebb, evolúciósan ősibb képességből fakad: abból, hogy az egyén képes érezni és érzékelni a saját jelenlétét.
A kutatók szerint az ehhez szükséges struktúrák nem az agykéregben, hanem az agytörzsben találhatók, amely a legalapvetőbb életfunkcióinkat irányítja.
