Vetle Lid Larssen: A csillagtudósok „Két magyar és egy norvég, akik eljutnak Európa legészakibb pontjára, egy borzalmasan zord helyre. Mindezt miért? Hogy meghatározzák a Föld helyét az univerzumban. Egészen elképesztő történet, azóta tudom, hogy meg akarom írni, mióta először hallottam róla” – osztotta meg egy interjúban a nemrég Budapestre látogató Vetle Lid Larssen norvég író, mi motiválta A csillagtudósok című könyv megírására. 1769. június 3. rendkívüli dátum volt a tudósok naptárában: ezen a napon a Vénusz elhaladt a Nap korongja előtt, és a világ minden táján elvégzett tucatnyi csillagászati megfigyelés segítségével kiszámíthatták a Föld és a Nap közötti távolságot. Az egyik ilyen megfigyelésre Vardøben került sor, ide indulunk el három tudóssal. Vetle Lid Larssen: A csillagtudósokEurópa KiadóA kötet tudománytörténeti kaland, vagyis azoknak is nyújt izgalmakat, akik értékelni tudják, mekkora teljesítmény volt a 18. században megmérni a Föld és a Nap távolságát egy Vénusz-átvonulásból, és szórakoztatni fogja azokat is, akik a kalandokkal járó akadályok legyőzéséért szurkolnak. Mindemellett azonban A csillagtudósok komoly lélektani ívet is felvázol három ambiciózus ember – Hell Miksa, Sajnovics János, valamint ritkán emlegetett norvég kísérőjük, Jens Finn Borchgrevink – kapcsolatának a bemutatásával. Ahogy a szerző fogalmazott: ez a három ember együtt dinamittá válik. Larssen biztos írói kézzel mutatja meg az embert próbáló expedíció résztvevőinek a motivációit, és úgy képes leírni a helyszíneket a maguk természeti kegyetlenségében, hogy az olvasó könnyedén oda tudja képzelni magát. A három férfi – hogy a témánál maradjunk – úgy kering egymás körül, mint a bolygók a Nap körül, és közben hatnak egymásra, befolyásolják egymást a gondolataikkal és a tetteikkel. Lélektanilag attól is izgalmas ez a felállás, hogy nincs egyértelmű hőse vagy antihőse a regénynek, amitől csak még hihetőbb lesz, hogy A csillagtudósok valós történetek által ihletett regény. Az olvasásélményhez pedig csak hozzáad, hogy Larssen nem spórol a fordulatokkal és a cliffhangerekkel. (V. É.)Európa Könyvkiadó, fordította: Patat Bence, 573 oldal, 5999 forintLenthár Balázs: Budapesti fura szerzetek – Versfaragók, szélhámosok, kalandorok és kóklerek a 19–20. századbólKi volt az a sztárhóhér, akinek nevéhez nagyjából 50 kivégzés és egy csodás feltámadás is kötődik? Miként lett magyar honvéd egy fekete fiatalemberből? Hogyan vált Budapest legműveltebb prostituáltja a szlovák egyházi irodalom tiszteletreméltó alakjává? Sok egyéb mellett ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk kolllégánk, Lenthár Balázs könyvéből, amely huszonnégy rendkívüli figurát mutat be a 19–20. századból.Olyan emberekről szól a Budapesti fura szerzetek, akikről nem mesélnek a történelemkönyvek, pedig koruk hírhedt egyéniségei voltak, és a székesfővárosban mindenki ismerte őket. Szélhámosok és párbajhősök, fűzfapoéták és kurtizánok, lehetetlenül öltözködő csodabogarak és világhírű szépségek – közös bennük, hogy mindannyiukra ferde szemmel néztek a tisztes polgárok, mert valamiért nem feleltek meg a korszakban uralkodó konvencióknak.Lenthár Balázs: Budapesti fura szerzetekHVG könyvekVoltak, akiket egyszerűen a foglalkozásuk vagy a származásuk okán közösítettek ki, mások botrányos életvitelükkel vagy éppen a törvénnyel ujjat húzva szereztek maguknak kétes hírnevet. Egy nő, aki férfiként viselkedett, és egy férfi, aki nőnek adta ki magát; egy orvos, aki több sebet ejtett, mint amennyit begyógyított, és egy rendőrkapitány, aki a bűn üldözése helyett a bűntanyák vámszedője lett – meghökkentő és fordulatos sorsok tárulnak elénk ebben a kimondottan olvasmányos és szórakoztató stílusban megírt kötetben.Minden fejezet a főszereplő bemutatása mellett tartalmaz még egy rövid keretes történeti kitekintőt is, amelyben az adott személyiség életéhez kapcsolódó, érdekfeszítő társadalmi jelenségekben (pl. a fővárosi alvilág, a kávéházi kultúra, az értelmiség helyzete vagy a homoszexuálisok Budapestje) mélyedhet el a történelem iránt érdeklődő olvasó. (Sz. M. B.)HVG Könyvek, 216 oldal, 8900 forint https://hvg.hu/itthon/20260619_lenthar-balazs-budapesti-fura-szerzetek-podcast-elit-fingotanya-rosszlany-egyhaz-legrosszabb-magyar-koltoPion István: A Búbánat-völgyön át„A húszéves érettségi találkozón, amikor már tényleg vége volt, még mindig nem mert kérdezni róla senki.” Ezzel a mondattal zárul az újságíróként, költőként és slammerként ismert Pion István első regénye, és ezzel mintha valamiféle időhurkot hozna létre: hiszen a regény az első mondattól az utolsó előttiig válasz volt arra a kérdésre, amit nem tettek fel az osztálytalálkozón. Arra, hogy „akkor hogyan is volt ez a te szexuális zaklatásoddal?”.Pion István regényének témája nem lesz meglepetés annak, aki követte az elmúlt évek zaklatási ügyeit, hiszen a szerző arcát és nevét vállalva már korábban elmondta egyrészt, hogy gyerekkorában szexuális visszaélést követtek el ellene, másrészt, hogy amikor életében először megnyílt ezzel kapcsolatban egy ferences atyának, az visszaélt a helyzettel, és ő is megpróbálta kihasználni Piont. (Az ügyet komolyan vette a ferences rend, és vizsgálatot indítottak, amelynek végén el is marasztalták az atyát, aki viszont erre beperelte a másik bejelentőt.) https://hvg.hu/itthon/20211117_bejelentes_esztergomi_lelkesz_molesztalasPion István úgy írta meg A Búbánat-völgyön át szövegét, mintha a saját traumatizált agyát hangosította volna ki: ahogy a traumán átesett ember emlékezetében, úgy a szövegben is sok a homályos rész, a kihagyás, a felnagyított apróság és az összetöpörített jelentős eset, vagy a félelem pillanataiban az irracionalitás. Pion ezeket nem körülírja, hanem megjeleníti (például nem saját félelmét elemzi, hanem egyszerűen arról ír, hogy egy füstfelhőben ül, amin nem hatol át a hang). Így ami a regény hátránya lehetne – hogy nem feltétlenül a valóban fontos, jelentős részek mentén épül fel a szöveg –, az tekinthető a különlegességének is: nem a dramaturgia, hanem a visszaemlékezés nehézsége formálja a szöveget.Pion ugyanakkor nem állt meg az irodalmi mű végén (vagy máshogy mondva posztmodern gesztussal bővítette azt): a regény utolsó negyede már a fikciós szűrő nélküli valóság, rendőrségi jegyzőkönyvekkel, ítélethozatallal – és a mondattal arról, mennyire nem mer senki a témáról beszélni. Ami persze nem igaz: Pion István például mer róla beszélni, még akkor is, ha nem kérdezik – mert tudja, mi az, ami kérdés nélkül is fontos. (K. B.)Jelenkor Kiadó, 2026, 157 oldal, 3999 forintPion István: A Búbánat-völgyön átJelenkor KiadóTüdős Klára: Rongyok – a teljes memoár666 oldalnyi memoár már az a mondatmennyiség, ami az olvasó memoárjában is helyet követel magának. Mit tettél 2026 hosszú forró nyarán? Mit is, mit is? Ja igen, a Tüdős-könyvvel hűsöltem. Noha Tüdős Klára memoárja korántsem strandolvasmány. Ha a 667. oldalon kezdjük, gyorsan ki is derül, miért. Szekér Nóra rajzolja itt fel az előző 666 oldal főszereplőjének életútját. Hasznos mankó ez, már a nyitó idézet eligazít, mit jelentett Tüdős Klárának (1895–1980) lenni egy sokat emlegetett korban. „Korosztályomban – a két háború közötti Magyarországon – minden polgári családban nőtt lány ismerte Tüdős Klára nevét. Voltak ideáljaink. Tüdős Klára biztosan köztük szerepelt” – idézi az életút megfestője Göncz Árpádnét. Tüdős Klára: RongyokMagvető KiadóA címszereplő címszavakban valahogy így fest: a modern nő ideálja, önerőből boldoguló üzletasszony, mecénás, korabeli celeb – ha úgy tetszik, influenszer –, egyszerre újító és hagyománytisztelő nagyasszony. Futballcsapat alapító (11 évesen) és divattervező (felnőtt fejjel). Tánctanár és mozgásművész. Koreográfus, jelmeztervező, táncjátékszerző, színházi és filmrendező. És divattervező. Egy divatszalon és egy kéziszövő telep tulajdonosa. „A kormányzóné és a miniszterelnök-feleségek viselték a ruháit, a társadalom krémje töltötte meg a divatbemutatóit, miközben illegális kommunista körökben mozgó népi kollégisták legfőbb támogatója volt” – ez is Tüdős Klára, és az embermentő is.1944-ben zsidókat mentett, az ötvenes években pedig épphogy elkerülte a kitelepítést. Egy balatoni nyaraló gondnoka lett, itt kezdett dolgozni a Rongyok kéziratán. Időtálló írás – írja a 666 oldalnyi memoárról Szekér Nóra. Valóban az. És nincs kozmetikázva sem. „Nem rejti el botlásait, emberi gyarlóságait, életének kellemetlen vagy megalázó pillanatait, két házasságának és emberi kapcsolatainak azokat a vonatkozásait, amelyeket a legtöbben általában rejtve őriznek.” (K. G.)Magvető, 2026, 704 oldal, 14999 forintSinger Magdolna: Felépülés a gyászból. Vallomások a megbékélés útjárólA gyász az érzelmek sötét útvesztője, ahhoz pedig, hogy szembenézzünk a veszteséggel, a mögötte húzódó kínzó kérdésekkel, a hiánnyal és a szomorúsággal, hihetetlen bátorság kell. Többek között azt is el kell fogadnunk – akár gyászolóként, akár támogatást, segítséget nyújtani próbáló érintettként –, hogy nincs olyan, hogy „megvigasztalni”, és a konstruktív hozzáállás, előrenézés sem lehet vigasztalás addig, amíg nem adunk teret a nehéz érzéseknek. Ez lehet fájdalom, harag, bűntudat parttalan magyarázatkereséssel, akár halálszorongással vegyülve, hiszen egy ilyen trauma hatására a saját halandóságunk is ijesztő közelségbe kerül.Singer Magdolna: Felépülés a gyászbólHVG KönyvekNehéznek, sőt lehetetlennek tűnhet elfogadni, hogy a másik halála „csak úgy” megtörtént, legyen szó a társunkról, szerettünkről, gyermekünkről vagy akárki hozzánk közel állóról - hiszen akkor bármi megtörténhet. Közhely, de ahhoz, hogy lépésről lépésre megtanuljunk újra bízni az életben, nem spórolhatjuk meg a mély belső munkát, ami idővel iránytű lehet még a kiúttalan helyzetekben is. Singer Magdolna gyásztanácsadó új interjúkötetében olyan vallomásokkal találkozunk, amelyekből nem hiányoznak az ólomsúlyos, elbeszélhetetlennek tűnő mondatok, még olvasóként is felkavaró, sokkszerűen ható megélések, de a gyógyulás útját is megismerhetjük, ami végül felemelővé tesz minden történetet. Megtapasztalni a belső erőnket csodálatos dolog, ám a könyv egyik legfontosabb tanulsága mégis az, hogy merjünk kapcsolódni, segítséget kérni a terhek cipelésében; jó, ha tudjuk, hogy még akkor sem vagyunk egyedül, amikor végtelenül úgy érezzük magunkat a legsötétebb farkasveremben, a veszteség spirálján lefelé csúszva. (N. N.)HVG Könyvek, 2026, 368 oldal, 7110 forint https://hvg.hu/hvgkonyvek/20250419_Singer-Magdolna-Mire-tanitanak-eletunk-vesztesegeiAmélie Nothomb: Oda se neki!A mindenféle díjakkal jutalmazott, franciául író belga írónő kötete két részből áll. Egy kislány megrázó felnövéstörténetéből egy gonosz és egy kedves nagymamával, sötét titkot rejtő édesanyával, bántalmazó édesapával, egy magát a szeretetlenség miatt nem találó lénytestvérrel, a háttérben háborúval és a háború utáni újjáépítéssel. Ahol a főhős kislány mindent túlél (a legnehezebb pillanataiban a címbéli „Oda se neki!” mottó ismételgetésével). És nemcsak ő él túl, de próbál segíteni másoknak is – a testvérének, macskáknak, időnként az anyjának is – a túlélésben. A kötet második részében viszont kiderül, hogy a regénybeli kislány az írónő édesanyja, és ott már a kettejük (való életbeli) kapcsolatát boncolgatja valamifajta lélektani esszében Nothomb. Az első rész édesanya szereplője (aki tehát az író nagymamája), egy jéghideg, közönyös, nő, aki egyszerűen nem képes szeretni. Még a gyermekeit se. Az egyiket még csak-csak elviseli, de a másik mintha nem is létezne számára. Könyvtárnyi pszichológiai szakirodalma van, milyen romboló, életre szóló trauma egy ilyen viszony a gyerekeknek, itt viszont szikár mondatokban, a kislány szemszögéből tárja elénk mindezt Nothomb. A gyermeki nézőpont ugyanakkor megolvaszt minden „Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény”-t, a legdurvább ráismerések is megszelídülnek gyermeki előadásban. Mi, olvasók, esetleg épp attól, hogy ismerjük, hogy mit is takar az emlegetett könyvtárnyi szakirodalom, egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat, mert tudjuk, hogy amit a gyerek egy-egy ártatlan mozzanatnak láttat, azok általában iszonyatos súllyal fogják megterhelni a szereplők életét. Eleve sosem lehet normális, hogy egy gyerekkor a túlélésről szóljon.Amélie Nothomb: Oda se neki!Európa KiadóAz pedig, hogy milyen anya lesz egy szeretetlenségben és túlélési kényszerben felnövő lányból, a második részben derül ki. Az írónő kilencévesen azt követelte az egyébként őt nagyon szerető anyjától, hogy mondja is el, mennyire nagyon szereti, azt a választ kapta, hogy „Ha azt akarod, még jobban szeresselek, bűvölj el!” „Nem kötelességed szeretni?” – kérdezett vissza a cserfes kislány. „A szeretet nem kötelesség. Senki nem köteles szeretni.” Mindenesetre, mint kiderült, 42 évesen végül sikerült elbűvölnie anyját az írónőnek. A 25 éves korától nagyjából évente megjelenő regényeivel pedig sikerült elbűvölnie sok milliónyi olvasóját is. (B. I.) Európa Kiadó, fordította: Balla Katalin, 2026, 213 oldal, 3999 Ft Molnos Péter (szerkesztő): Budapest a festők szemévelA hőkupola beállta előtt alig pár héttel Másik János dalolni kezdett a Szent István körút sarkán. Nem, nem látomás volt, hanem maga a rögvaló: a közismert dalnok, nagy idők tanúja a Budapest című édesbús örökzöldet adta elő a Kieselbach Galériában, Budapestet ábrázoló festményektől és veterán vernisszázs-résztvevőktől körülvéve. A szemfülesek a tömegben a dal szerzőjét, Bereményi Gézát is kiszúrhatták. Másik János mögött két kisebb helyiség nyílt, a hátsó traktusok ideális vernisszázspozíciónak bizonyultak: a levegős termek tele Vaszaryval, „a mondén Budapest festőjének” Duna-korzós képei között egy Attila úti is megbújik, nem messze tőluk pedig Másik János háta és Molnos Péter, a kiállítás kurátorának alakja. De nemcsak Vaszaryk lógtak (és július 12-ig még lógnak) hátul, hanem mások is, például Vaszkó Ödön, Duray Tibor vagy Szőnyi István Budapest-festményei.Egy ponton elkerülhetetlenné vált a tömegbe való beolvadás: Mácsai István Pesti utca című képe kitüntetett helyet foglalt el a kiállítás terében, és egy Mácsaiért mindig érdemes feladni a kívülállást. A kontextust a festő fia, Mácsai Pál személyes visszaemlékezése szolgáltatta, illusztris társaságba keveredtünk tehát: két Mácsaival, egy Másikkal, egy Molnossal és a tömegben bújkáló Bereményivel egy térben vehettük szemügyre a Budapest a festők szemével című kiállítást. További kontextus a tárlathoz járó, malomkő méretű albumból nyerhető: nyolc művészettörténész tizenegy tanulmánya igazít el az elmúlt 150 év Budapest-festményei között, természetesen pazar vizuális segédlettel. (K. G.)Kieselbach Galéria, 2026, 564 oldal, ármegjelölés nélkül