„Gyakran kérdezik, hogy nem szörnyű ilyen északi könyveket fordítani és biztos felvágod az ereidet, miközben olvasod ezeket a könyveket. Szerintem ez egy bizonyos körökben elterjedt nézet, tehát ez egyáltalán nem igaz. Ne vegyük általában egy kalap alá ezeket a könyveket, hogy mindegyik komor, depresszív, és elviselhetetlen, hanem nagyon sokszínűek, nagyon érdekesek és nagyon mélyek” – mondta Patat Bence műfordító, aki norvég, svéd, izlandi, finn és észt szerzők műveit ülteti át magyarra.Az angol mellett svédből, dánból és norvégból fordító Kúnos László pedig amondó: „Északon egy kicsit más a földrajz, az éghajlat, a hőmérséklet, az évszakok, tehát van egy sajátos északi verziója annak a világnak, amit ismerünk. Rögtön ezután jön a történelem. Nem volt háború mondjuk kétszáz éve Svédországban. […] És ennek vannak érdekes következményei. Ahol nincs háború, ott az emberek tudnak foglalkozni az élet minden egyéb dolgával. Tehát amire azt szoktuk mondani, hogy lélekboncolás, amögött van egy ilyen történelmi összefüggés is.”A páros interjú további fontos gondolatait ebben a cikkben szövegesen is összefoglaltuk.A következő adás két hét múlva, április 7-én érkezik, addig is iratkozzon fel a Buksó új Spotify-csatornájára.
Az irodalomnak jót tesz a sötétség – Buksó az északi irodalomról
Miért számít Európa-szerte sztárszerzőnek Jón Kalman Stefánsson, Karl Ove Knausgård vagy Jon Fosse, és vajon mi, magyarok miért vonzódunk különösképpen az északiak szikár, olykor morózus és sötét történeteihez? A Buksó legújabb részében Nyáry Krisztián két műfordítóval, Patat Bencével és Kúnos Lászlóval próbált választ találni ezekre a kérdésekre.






