Az elhízás ma már nem értelmezhető egyszerű fogyókúrás problémaként. Krónikus, gyakran visszatérő egészségügyi állapot, amely szív- és érrendszeri betegségekkel, diabétesszel, zsírmájjal, mozgásszervi panaszokkal és pszichés terhekkel járhat együtt. A tartós kezeléshez szervezett betegút, utánkövetés és több szakma összehangolt munkája kellene ‒ valamint a szakdolgozók, akik mindezt összefogják.
Több mint testsúly: betegségmodell és rendszerteher
A WHO adatlapja szerint a világon továbbra is több mint egymilliárd ember él elhízással; 2022-ben a felnőttek közül 2,5 milliárdan voltak túlsúlyosak, közülük több mint 890 millióan elhízással éltek, miközben 2024-ben már 35 millió 5 év alatti gyermek volt túlsúlyos. A nemzetközi trend azért különösen aggasztó, mert a felnőttkori elhízás előfordulása 1990 óta több mint kétszeresére nőtt, a serdülőkori elhízás pedig megnégyszereződött.
A hazai helyzet súlyát jól érzékelteti egy 2026-os szakmai összefoglaló, amely szerint Magyarországon több mint 5,5 millió ember él súlytöbblettel, a felnőtt lakosság közel egynegyede pedig elhízott.
Dr. Gellér László egyetemi tanár, kardiológus-belgyógyász szakorvos, a Magyar Kardiológusok Társasága elnöke szerint ebből következik, hogy az elhízást hosszú távú állapotként kell kezelni. A testsúly ingadozása mögött genetikai, hormonális, neurológiai, pszichés és szociális tényezők együttese állhat, ezért a kezelés sem merülhet ki abban, hogy a beteg kevesebbet egyen és többet mozogjon. Gellér professzor szerint ez „nem olyan, mint egy bakteriális fertőzés, amely elmúlik, mire befejezi az ember az antibiotikum szedését.”
