Lannert Judit oktatási miniszter lapunknak adott interjúja után heves viták robbantak ki az egyházi iskolákról és a 6 és 8 osztályos gimnáziumokról, annak ellenére, hogy a kormányzat épp ezen a két területen nem tervez gyökeres változást. Annál biztosabb a Nemzeti alaptanterv átalakítása, márpedig ha valami valóban felforgathatja a hazai oktatást, az az iskola célját meghatározó NAT lehet.
Alapvetően két izgalmas vita zajlik a NAT körül. Az egyik, hogy az oktatás célja elsősorban az ismeretek átadása vagy a képességek fejlesztése, esetleg már magát a kérdést is rosszul tesszük fel. A másik a NAT funkciója körül zajlik: csak a minimumot írja elő, és a tantárgyak, a módszerek, az adott témák időtartama, a tanítás eszközei már egy másik szinten kerüljenek meghatározásra, vagy ennél jóval előíróbb módon mondja meg, hogy mi történik a gyerekekkel az osztályteremben? Az előbbi verzió végső soron szinte teljes szabadságot adhat – ebben az esetben az iskolák maguk találhatják ki a pedagógiai programjukat. Az utóbbi változat viszont, amilyen a 2020-as NAT is volt, olyannyira előíró, hogy szinte semmit nem bízott a tanárokra és az egyes iskolákra. De mielőtt rávághatnánk, hogy nem is kérdés, hogy melyik fajta alaptanterv a jobb, a témával régóta foglalkozó szakemberekkel a dolgok mélyére ásva az is kiderült, hogy a NAT-ok 30 éves tapasztalatai azt mutatják, hogy sok esetben épp az iskolák és a pedagógusok azok, akiknek megkönnyebbülést jelent, ha nem nekik kell mindent kitalálniuk a tantervtől a tanításig.
