Azt mondják, jobb, ha az ember nem találkozik a hőseivel, mert óhatatlanul csalódni fog. Mivel voltak már hasonló tapasztalataim, kissé aggódva indultam el, hogy találkozzam a Hide the pain Harold néven a világ egyik legismertebb magyarjává lett Arató Andrással, akinek hírneve csak Puskás Ferencéhez vagy Gábor Zsazsáéhoz mérhető. A nyugalmazott villamosmérnökből lett mémsztár azonban kivételként erősítette a szabályt: pont olyan kedves és közvetlen volt, mint amilyennek elképzeltem. Többek között három tabujáról, rendszerváltásokról, kalandokról, karmelitás szelfijéről és arról is beszélgettünk, hogy egyesek őt akarnák köztársasági elnöknek. De vajon minek köszönhető, hogy lassan másfél évtizede kitart a népszerűsége egy olyan közegben, amelyikben szinte naponta bukkannak fel, majd tűnnek a semmibe közönségkedvencek?
Ahogy korábban már elmesélte, Arató András 2011-ben a Facebook egyeduralma előtti legnagyobb magyar közösségi oldalon, az iWiWen osztotta meg néhány fotóját, melyek egy törökországi nyaraláson készültek. Ezeket látva kereste meg őt egy fotós azzal, hogy hasonló karakterű modellt keres, hogy stockfotókat készítsen egy ügynökség számára.
A stockfotó-ügynökségek különböző honlapokhoz, hirdetésekhez, kiadványokhoz és hasonlókhoz kínálnak illusztrációs képeket, így Andrást, miután kíváncsiságból rábólintott az ajánlatra, fotózták orvosként, tanárként, és még megannyi szerepben és élethelyzetben.
