Ez az első fesztiválom, eddig nagyon élvezem! És nagyon várom a Kispál és a Borzot, az a kedvenc zenekarom– lelkendezett csütörtök reggel az orfűi bolt előtti egy 19 éves fiú, a padon reggelizni mellé telepedő ötven pluszosoknak, akiknek már egyáltalán nem ez az első (de évek óta ez a kedvenc) fesztiválja, és a Kispál az egyik legfontosabb zenekara. A fiú a szüleitől hallott először a Kispálról, de mint mondja, ma már rengeteg haverja jár (a mellesleg a fesztivál egyik alapítójaként is ismert) Lovasiék koncertjeire, az ő köreiben ez kifejezett divat lett. A fiú szüleinek a korcsoportjába tartozó reggelizőtársa pedig a Kispállal öregedtek meg, és eddig kifejezetten divatjamúltnak gondolták e rajongásukat.Azért jut eszembe ez a generációkon átívelő párbeszéd, mert a 2008 óta működő Fishing on Orfű (FOO) többek között attól a legszerethetőbb magyar fesztivál, mert az orfűi kempingben abszolút természetes, hogy több generáció közösen bulizik az elsősorban a hazai alternatív zenekarok által elővezetett koncertekre. (Szerdán az első szürreális élményünk az volt, amikor még délután a Tudósok koncertjén tinitömegek és idősebb frakciók közösen kiabálták nevetve DrMáriás frontemberrel azt az igét, amit ide most nem írok le, de erősen van köze a szaporodáshoz.) A képre kattintva galéria nyílik a Fishing on Orfű első napjáról: A FOO melletti érvek közé felírhatjuk, hogy sosem akart nagyobbra növekedni, mint amennyit a hely (a hét színpad, a büfék, pihenőhelyek, vizes helységek) kényelmesen elbír, nincsenek bántó szponzori hirdetések, de kifejezetten jó minőségű és nagyjából megfizethető áru italokhoz, ételekhez lehet jutni. De főleg azt, hogy végigsétálva a kempingen mindenütt csak mosolygós emberekbe lehet botlani.Korábban a többi zenei fesztiválnál kissé idősebbnek számított itt az alapkorosztály, de évről évre nagyobb arányban találják meg a fiatalok. A bérlet- és jegyeladásokkal sincs gond, minden évben kitehetik a teltház táblát, és ez önmagában nagy szó a mai, fesztiválbezárós időkben. És, mint a fiatal reggeliző barátunktól tudjuk: az Z generáció éppúgy szereti a szülei korosztálya sztárjait, mint a sajátjait.Az idei nyitó napon rögtön egy különleges koncert tűnt a húzónévnek. Az 1995-ben alakult, de 2015-ben megszűnt Heaven Street Seven (HS7) koncerezett a fő időben a nagyszínpadon. (A fő színpad nevét egyébként - megható módon - az év elején elhunyt Kispál-dobos Bräutigam Gábor becézett alakjáról, Bräutigam Ricsi Nagyszínpadnak nevezeték el.)Bräutigam Ricsi NagyszínpadFishing on Orfű / Kriza MártonItt lépett fel a feloszlása után másodszor, most néhány koncertre összeálló HS7. Meglepő (de lehet, hogy itt a FOO-n nem is annyira meglepő) módon a negyed 9-es kezdésre rengeteg fiatallal és persze az idősebbekkel együtt énekelhette el Szűcs Krisztián a Hol van az a krézi srác? című slágerüket. A HS7 rengeteg a magyar poptörténetből kitörölhetetlen dalt jegyez, egy ilyen újra-összeállás ezt mindig bizonyítja. Volt számos ezek közül, de most úgy döntöttek, hogy a programba beépítenek több kevéssé ismert, de a zenekar számára valamiért fontos számot is. Ezeknél viszont nem mindig tudott kapcsolódni a közönség, így elég hullámzó hőfokon zajlott a buli. Ha jött egy Dél-Amerika, Sajnálom vagy Ez a szerelem, azt óriási ováció, tánc és közös éneklés fogadta. Ha a kevéssé ismert dalok következtek, akkor viszont leült a buli, sőt többen a színpad elől is odébb álltak. A zenészek korrektül, pontosan lenyomták a műsort, de valahogy nem volt bennük igazi tűz. Az életmű kiváló dalai persze elvitték a koncertet, de nem volt az igazi.Hogy mi hiányzott, az akkor derült ki leginkább, amikor a HS7 az egyszámos (!) ráadása után befejezte a bulit, és a szomszédos Csészsényi Tér Nagyszínpadon belekezdett a Vad Fruttik. Likó Marciék olyan energiával nyomták, mintha az életük függne a koncerten, és ez az energia átsugárzott a tömegre is. Ez hiányzott a HS7 koncertről, és mellesleg nekünk a másik nagyszínpados, 30Y koncertjéről is. Az sem volt rossz – és zsúfolásig megtelt arra is a katlan -, de nem volt átütő erő.Fishing on Orfű / Kriza MártonPersze volt számos más koncert is szerdán, de egy rutinos fesztivállátogató tudja, le kell hogy mondjon bizonyos programokról azért, hogy pihenhessen, igyon egy jó kis fröccsöt, vagy egyen, mondjuk a Góré étterem tépett húsos szendvicséből, miközben vadidegenekkel tárgyalja ki a fesztivál sláger-ruhadarabjának számító, többek által is viselt „Vége van ennek nagyon, kicsi csillag” - Kispál-idézetet mutató póló üzenetét, amin természetesen a „VÉGE VAN KICSI” szavak lettek kiemelve.A tudjukminek vége van. A tavalyi FOO-n még egy másik országvezetés próbált itt a kampánykirakatnak szánt rendőri fellépéssel fellépni a vélt drogoshordák ellen. (Jelentjük, idén nem voltak kutyásrendőrök, nem zaklatták a fiatalokat razziákkal, de a közönség - ránézésre - nem volt jobban droggal fertőzött, mint egy átlagos DPK-gyűlés.) De ezt a kellemetlen epizódot feljtsük is el. Viszont, ha az ország hangulata csak picit közelítené meg a FOO alaphangulatát, akkor egy sokkal jobb ország lenne. Egyelőre ehhez Orfűre kell utazni a következő napokban.Nyitókép: Fishing on Orfű / Kriza Márton