Az Antarktisz a Föld egyetlen olyan kontinense, amelyen a történelem folyamán egyszer sem telepedtek le emberi populációk – persze ez nem is csoda, tekintve, hogy egyrészt csak a 19. század elején fedezték fel, másrészt területének 98 százalékát jég borította. A földrész így annak ellenére sem került egyetlen állam fennhatósága alá sem, hogy másutt a világon szinte minden négyzetkilométert felosztottak egymás között az egyes országok.
Csak békés tevékenység
Az Antarktisz iránti érdeklődés a 20. század eleji hősies expedíciók után a múlt század 1930-as éveinek végén éledt fel újra, és az 1950-es években több ország is állandó bázist épített ki a kontinensen. Ezzel párhuzamosan – és a hidegháborús hangulatban – egyes államok területi igényeket is megfogalmaztak, ezért szükségessé vált a földrész státuszának szabályozása. Az utolsó lökést az 1957 nyarától 1958 végéig meghirdetett Nemzetközi Geofizikai Év adta, amelynek keretében 12 ország is kutatóexpedíciókat küldött az Antarktiszra, a tudományos érdeklődés mellett mintegy igényeket is bejelentve a kontinenssel kapcsolatban.
Ehhez képest talán meglepő, hogy a Geofizikai Évben a földrészen aktív államok 1959. december 1-jén Washingtonban aláírták az Antarktisz-egyezményt, amely leszögezte, hogy a kontinensen, pontosabban a déli szélesség 60. fokától délre eső minden szárazföldi területen és jégmezőn csupán békés célú tevékenység végezhető, sem fegyverek telepítése, sem azok tesztelése nem megengedett.
