Új sztorijában Guy Ritchie incselkedik az interszexualitással, ami ahhoz képest, hogy a filmet egy szaúd-arábiai befektetési társaság is támogatta, akár merésznek is nevezhető. A rendszer teljes összeomlását, „a lélek és az erkölcsök korrupcióját” ismerhetjük meg a macedón Rumena Buzsarovszka novelláiból. Ez a HVG kulturális ajánlója.
Szürke Zóna – ÁtejtveSoha ne ugorj olyan vízbe, amiben nem tudsz úszni – tanácsolja az öreg és dörzsölt ügyvéd a szép és tehetséges ügyvédnőnek, aki, miután kilép az irodából, fejest ugrik a cápáktól nyüzsgő vízbe. A víz a cápáknál is veszélyesebb kétéltűeké, a szárazföldön derékszíj nélküli pantallót viselő aljas és kétéltű férfiaké, akiknek a karórájuk egy kisebb ország GDP-jével azonos értékű. Amíg az angol Guy Ritchie türelmesen várakozik első James Bond-rendezésére – hosszú idő óta ő a fogadóirodák nagy esélyese, egyben jobb híján stílusosnak nevezett stílusa miatt a producerek rémálma –, egymás után készíti filmjeit. Nála senki sem ismeri jobban az alvilágot és annak reklámarcait. Annak ellenére, hogy leírhatatlanul nagy kockázat megkörnyékezni ezt a társaságot, sokan szeretnének milliárdokkal gurigázni ott, ahol a fekete és a fehér között egyetlen árnyalat létezik: a szürke. A szürke zónában kavaró Manny Salazar (Carlos Bardem) egymilliárd dollárt emel le a magántőkealapok számlájáról; ezt akarja visszaszerezni az elképesztő sikerdíjjal dolgozó Miss Wild (Eiza González).
