A családállításról a legtöbben hallottak már, azt azonban nem feltétlenül tudja mindenki, hogy pontosan mit is takar a kifejezés: egy kellően misztikus önismereti módszernek hangzik, amire egyesek esküsznek, mások rázzák a fejüket. Az egyik oldalon katartikus és gyors javulást hozó élményekről számolnak be, a másik oldal szerint épp a gyorsasága miatt nem hiteles, ráadásul nem is minősül tudományosan elismert módszernek. Két szakemberrel vitattuk meg, mit is lehet tudni a családállításról, illetve mik a Bert Hellinger által kitalált módszer kérdéses pontjai.
Nevelőszülőknél nőttem fel, soha nem láttam sem az anyukámat, sem az apukámat, kilenc testvéremről tudok, de őket sem láttam soha. A pszichodráma-vezetőm azt mondta, állítsuk be őket. Lélekszinten megjelentek a valódi szüleim és a testvéreim, beálltak a helyükre. Ez egy olyan katartikus élmény volt nekem, hogy ott akkor elhatároztam, ez az, amit én csinálni akarok
– meséli a 24.hu-nak dr. Agócs Gabriella pszichiáter, családállítással foglalkozó szakember első, meghatározó élményéről. Elhatározása azóta is kitart: máig ezzel foglalkozik.
A családállítás egyre népszerűbb és elterjedtebb módszer: „lényege a családi lélekben uralkodó törvények felismerése és elismerése. Bert Hellinger megfigyelései szerint a közös családi lélekben törvények uralkodnak, melyek ha megsérülnek, generációkon keresztül hatnak a család tagjaira” – áll a magyarországi Hellinger Intézet honlapján. Az elsőre kissé homályosnak tűnő meghatározásból az világlik ki, hogy olyan metódus ez, amelynek a transzgenerációs, azaz a nemzedékeken keresztül átadott feldolgozatlan traumák, működések állnak a középpontjában. Ezzel maga a pszichológia is foglalkozik, a családállítás azonban nem tartozik a tudományosan elismert módszerek közé – és ezzel rögtön fel is merül a módszer Achilles-sarka: sokan áltudománynak, kuruzslásnak, sőt, egyenesen károsnak tartják.
