Keresve sem talál már az ember egy jó brüsszelezős vagy dollárbaloldalos óriásplakátot, pedig az elmúlt 11 évben mozdulni sem lehetett nélkülük. A parlamentben kedden megkezdődött az óriásplakát-törvény vitája. Ennek csak az egyik célja, hogy ne lehessen újra tankokkal, bombákkal teleplakátolni az országot, és hogy legyen vége „az életünket mérgező hazug gyűlöletkampánynak”. Az önkormányzatok is visszakapnának jogokat, hogy beleszólhassanak, milyen reklámok és hol lehessenek, a településképhez igazítva. És belesalatázták még számos egyéb dolgot is a törvénytervezetbe. A Rogán Antal propagandaminiszter által diktált, Balásy Gyula cégei által legyártott több tízmilliárdos plakátbiznisz legjobbjaira emlékezünk.
A Fidesz kormányzása alatt – különösen 2015 óta – gyors egymásutánban élvezhette a magyar lakosság az egész országot beborító óriásplakát-kampányokat. A hatalmas nyomtatványok végigkísérték a mindennapjainkat, velünk voltak iskolába és munkába menet, láttuk őket a házunk ablakából, a villamosra várva, a hidakon átsétálva, a nagymamát látogatva. Innen tudtuk meg, hogy a kormánypárt szerint mitől érdemes félni, vagy kit kéne nagyon utálni. A plakátkampányok megrendelője hol maga a magyar kormány, hol a Fidesz volt, esetleg a tőlük „független”, de a narratíváikat 100 százalékban képviselő szervezetek.
