Osvárt Andrea nemrég Bűn és Bűnhődés címmel osztott meg bejegyzést a Facebook-oldalán. Mint írja, a budapesti II. kerületet érintő váratlan események megrendítették, és úgy véli, ha forgatókönyvíró lenne, akkor sem tudott volna ilyen fordulatot kitalálni ennek a kerületnek, országnak és világnak a történetében, minthogy imádott polgármesterüket, Őrsi Gergelyt egyik percről a másikra beviszik a rendőrök.
A világ a feje tetejére állt, mi pedig itt maradtunk tátott szájjal, hitetlenkedve, magunkra hagyva – polgármester nélkül. Az, hogy mi történt, ki, mit, mikor és hogyan vétkezett tudatosan van nem tudatosan, én nem tudom. Azt viszont tudom, hogy különbség van bűn, bűnöző és bűnhődés között. Azt is tisztán látom, hogy ebben a világban jelenleg nincs igazság. És nem is lesz. Egy olyan embert, akit feddhetetetlenségéről, emberségéről és jótetteiről ismertünk csak, most börtönben ül. Meddig? Nem tudjuk. Jogosan? Nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy nemcsak ő, de mi is vele bűnhődünk.
A színésznő azt mondja, hatalmas árat fizetnek most a II. kerületi lakosok: elvették a büszkeségüket, a hitüket és reményüket abban, hogy legalább ők jó helyen vannak.
Hogyan tudnánk mi nélküle ugyanilyen szuper kerületet magunkénak tudni, és hogyan tudna Ő ezek után – nem megtörve – bizalommal, hittel, ugyanolyan szeretettel és erőbedobással fákat ültetni, szemetet szedni, mókusokat menteni, gyereknapot szervezni, nyugdíjasokat köszönteni, kultúrát támogatni, várost fejleszteni, és még hosszan-hosszan sorolhatnám…?
