„Szétporladt az egész, egy kultúra veszett el” – Jászberényben 74 év után lehúzza a rolót az egykori Lehel Hűtőgépgyár
Felidézzük a Jászberényt naggyá tevő üzem történetét, és közben annak is utánajárunk, mit jelentett a helyieknek és a városnak a Lehel Hűtőgépgyár, illetve mit szólnak ahhoz, hogy egy legenda hamarosan véget ér. Riport.
Sokkolt, amikor megtudtam, hogy bezár. Ilyenkor gondol bele az ember: mekkora szerencsém volt, hogy én még a gyár fénykorában dolgozhattam ott
– mondja Metykó Béla, aki ma már nyugdíjas, de 38 éven keresztül – 1973 és 2012 között – dolgozott középvezetőként a Lehel-, majd későbbi nevén Electrolux-gyárban. Ebből majd 18 évet az „átkosban” húzott le, szocialista viszonyok között, 20 évet pedig a privatizációt követően. Ha valaki, akkor ő tud mesélni a gyár történetéről – és mesél is, mert igazi történetmesélő alkat. Mérnöki precizitással vázolja fel a gyár hosszú működésének főbb szakaszait, beszél arról, milyen volt a Lehelben dolgozni, és mit jelentett a gyár a városnak. Utóbbiról elöljáróban annyit: nem túlzás azt állítani, hogy Jászberény nem létezne a mai formájában, ha nincs a hűtőgépgyár. De vissza is adjuk a szót Metykó Bélának:
Mikor az unokám kérdezi, hogy papa, mit csináltál, akkor elmondom: részt vettem a porszívó üzletág áttelepítésében Milánóból – ma semmi sincs. Részt vettem Nyíregyházán az ottani gyár építésében egy olasz mérnökkel közösen – ma már nincs. Részt vettem a fagyasztóláda-gyártás felfuttatásában – ma már nincs. Az abszorpciós gyártás még van, de már amerikai kézben. Szétporladt az egész, egy kultúra veszett el. Nem most, hanem az évek alatt. Az embert ez érzékenyen érinti, még akkor is, ha nyugdíjas.
