Hatalmas kiterjedésű agyaglerakódás lehet a Mars azon területén, ahol az európai ExoMars Rosalind Franklin marsjáró éveken belül lászallhat. Egy új tanulmány szerint ezeket a képződményeket hatalmas víztömeg alakíthatta ki, így akár az egykori marsi élet nyomait is megőrízhette – már ha létezett ilyen.
Az Európai Űrügynökség (ESA) marsjárója várhatóan 2028-ban indulhat útnak, és 2030-ban landolhat a vörös bolygó felszínén, az Oxia Planum nevű területen. Az eszköz el lesz látva egy fúróval, amely segítségével akár 2 méter mélyről származó mintákat is képes lesz szerezni és megvizsgálni.
Mivel az Oxia Planum egy nyitott medencében fekszik, a szakértők szerint elképzelhető, hogy az agyaglerakódásokat egy hatalmas, több kilométer mély víztömeg alakította ki, például egy óceán, amely mintegy négymilliárd évvel ezelőtt borította a területet. Egy másik elmélet szerint a nagy mennyiségű talajvíz önthette el egyszer a területet, így képződhettek a lerakódások. A kutatók azt remélik, hogy a Rosalind Franklin marsjáró választ ad majd rá, melyik magyarázat a legvalószínűbb – derül ki az űrügynökség közleményéből.
A friss tanulmány a Mars Express űrszonda megfigyelései alapján állapította meg, hogy az agyaglerakódások nagyjából 600 kilométer szélességben húzódnak, és helyenként több mint egy kilométeres magasságot is elérnek. Eredetük megismerése kifejezetten fontos ahhoz, hogy rekonstruálhassuk a bolygó éghajlatát és felmérhessük, mennyire lehetett élhető a múltban. A Rosalind Franklin marsjáró műszerei éppen ezt a célt fogják szolgálni.
