A közösség nem magától jön létre: tenni kell érte. Szerencsére egyre több olyan városi kezdeményezésből válogathatunk, amely megmutatatja, hogy néhány közös élmény – legyen az kertészkedés, séta vagy egy szemétszedési akció – elég ahhoz, hogy a lakók ne csak egymás mellett éljenek, hanem valódi közösséget is alkossanak.
A városi élet egyik legnagyobb paradoxona, hogy miközben emberek ezrei élnek egymás közvetlen közelében, sokszor mégis láthatatlan falak választják el őket egymástól. A lakás ajtaját sokan egyben egy határvonalnak tekintik: ami azon kívül történik, az „nem az én dolgom”. Az utóbbi években azonban egyre több olyan kezdeményezés jelenik meg, amely megfordítja ezt a gondolkodásmódot és aktív közösségépítőkké formálja a passzív városlakókat.
A városlakókat összehozó programok – a közösségi kertektől a helytörténeti sétákon át a szervezett szemétszedési akciókig – arra tanítanak, hogy a város nem csak egy szolgáltatás, hanem közös felelősség. A közösségi kertek esetében egy korábban kihasználatlan telek találkozási ponttá válik, ahol a szomszédok nemcsak növényeket nevelnek, hanem tapasztalatokat cserélnek és jobban megismerik egymást, míg a helytörténeti séták alkalmak személyesebbé teszik a városi tereket, és erősítik a kötődést hozzájuk.
