A bűnös élvezetek varázsa egy különös ellentmondásban rejlik: egy kicsit rossznak érezzük magunkat általuk, mégis igazi örömet okoznak. Például amikor mások által „cikinek” tartott zenéket hallgatunk, kereskedelmi tévék trash-celebeket felvonultató valóságshow-it vagy sokak által lenézett filmeket nézzük, felesleges dolgokat vásárolunk, együltünkben befalunk egy tábla csokit, vagy olyan vágyaink vannak, amelyekről nem szívesen beszélünk.Ez a jelenség persze nem mai keletű. A „bűnös élvezetekről” – különösen a kétesnek ítélt anyagi élvezetekről – szóló viták már a 18. század elején javában zajlottak, amint azt számos vallási írás is bizonyítja. Az élvezetet kísértésnek, a jó erkölcstől való kockázatos eltérésnek tekintették. Ami viszont korábban spirituális kérdésként indult, az később már egyre inkább a fogyasztásról és a luxusról, a változó gazdaságokon keresztül bekövetkező társadalmi változásokról kezdett szólni – magyarázzák a tudóok.Éppen ezért szerették volna az esseni Institute for Advanced Study in the Humanities kutatói megérteni, hogy miként válnak bizonyos élvezetek szégyellnivalóvá, és ez hogyan tükrözi az adott társadalom normáit, hatalmi berendezkedését, kultúráját. A kutatók szerint folyamatosan változik, hogy mi számít jónak és mi rossznak. Persze az ellentmondás továbbra is megmarad: az emberek leértékelnek valamit, helytelennek tartják, azt mégis elismerik (akár csak önmaguknak, akár a legközelebbi kapcsolataiknak), hogy örömüket lelik benne.A bűnös élvezeteket övező viták általában akkor lángolnak fel, amikor a társadalom változik, átalakulnak az osztályok, a nemi szerepek, a kulturális határok és a politikai nézetek. Ilyenkor kezdenek el az emberek vitázni arról, hogy mi számít jó ízlésnek, mi erkölcsös, mi vállalható. Egyfajta társadalmi tükörről van tehát szó, ami megmutatja az éppen uralkodó normákat.A18. századi bűnös élvezetek elsősorban az erkölcsöt, a luxust és a testi örömöket érintették, később viszont a hangsúly áttevődött a fogyasztásra, a divatra, a kultúrára. Mára ezek a viták „politikusabbak” lettek, a klímaválság, a növekvő társadalmi feszültségek és a populista viták árnyékában a fogyasztás és a felelősség kérdései kerülnek egyre inkább terítékre. A légiközlekedés vagy a fast fashion (a trendeket követő gyorsan készülő, olcsó ruhák) csábításához kapcsolódó bűntudat vagy a fogyasztási szokások miatti szégyen csak néhány példa erre. A kutatók szerint, amikor valaki azt mondja: „tudom, hogy rossz, de szeretem...”, az gyakran nemcsak a személyes érzéseire utal, hanem egy nagyobb társadalmi konfliktusról is vall. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.