Éppen ma 40 éves a magyar futball egyik legfájdalmasabb pofonja, az irapuatói féltucat, és éppen ennyi idő kellett ahhoz, hogy Szöllősi Györgyben kikristályosodjon, mi is történt valójában. A Nemzeti Sport főszerkesztője meg is osztotta az olvasókkal, hogy mire jutott: a szovjet titkosszolgálat bénította meg a magyar játékosokat.
Szöllősi nem is annyira óvatosan indítja a gondolatmenetét:
„Ha volt ilyen (és egyre inkább hiszem, hogy ez nem összeesküvés-elmélet csupán), a mieink aznapi fizikai teljesítőképességére negatívan ható, rejtélyes szovjet beavatkozás, valamiféle méreg, amelynek 1986. június 2-án kellett kifejtenie átmeneti hatását, végzetesnek bizonyult.”
És egyre jobban belelovalja magát:
„Úgy érzem, nem tehetem meg, hogy másról írjak a 0–6 évfordulóján, mint arról az egyelőre nem bizonyítható feltételezésről, amelyre nézve mégis egyre több jel, utalás, közvetett bizonyíték kerül elő, amelyben egyre több mozaikkocka kerül a helyére, s amely logikailag abszolút levezethető a mai tudásunkból, a rendelkezésünkre álló – mégoly hiányos – információkból. Legutóbb akkor döbbentem meg, amikor az egyik, Irapuatóban pályán lévő játékossal, Róth Antallal beszélgettem Zalán könyvéről, s amikor a lehetséges titkosszolgálati beavatkozásra terelődött a szó, nem nevetve hárította el a feltételezésemet, hanem a tréfálkozás minden szándéka nélkül, komolyra vált arckifejezéssel arról kezdett beszélni, hogy a játékosok egy része szerint a hotel uszodájában – szaunájában? – lévő szellőzőnyílásból gomolygó fura füst lehetett az oka a rettentő élettani hatásoknak, hogy esetleg ilyen módon tették a szovjetek harcképtelenné a mieinket.”
