„Ilyen eredmény akkor is lett volna, ha hetenként kétszer diszkóba mennek a játékosok”

1986-ban, 40 éve szerepeltünk utoljára futball-világbajnokságon. Május végén cikksorozatban néztük végig, a nemzetközi sajtó hogyan látta a magyar esélyeket akkor, amikor a magyar közvélemény és a futballszakma tulajdonképpen vb-győzelmet várt, de minimum elvárásnak tekintette a továbbjutást.Azt természetesen tudjuk, hogy a vb nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. De mi volt az akkori magyar és nemzetközi sajtóvisszhang? A szovjetek elleni 0–6-tal folytatjuk.Magyarország–Szovjetunió 0–6június 2., hétfő, magyar idő szerint 20.00Pelé, Öcsi, DömeA várakozás az egekben volt a meccs előtt. „Garantálom, hogy most fog a legjobban szerepelni a magyar csapat. Hogy mi erre a garancia? Mezey György személye” – nyilatkozta Vitray Tamás. „A legnehezebb akadályt Kanada jelenti majd. A szovjetek és a franciák számunkra sok újat nem tudnak hozni” – vélekedett Sós Károly, korábbi szövetségi kapitány. A Népsort csak biztató jeleket látott az utolsó edzőmeccsen, Garaba Imre erőtől duzzadó játékáról, Bognár György gyors helyzetfelismeréséről, Kiprich József cseleiről és a sziporkázó Détári Lajosról számoltak be. „Bámulatos testi állapotban vannak a játékosok. A valóság megcsúfolása lenne, ha nem nyernénk” – jegyezte meg Árok Ferenc, az ausztrálok magyar szövetségi kapitánya, aki megfigyelőként volt jelen Mexikóban. A Képes Sport megírta, hogy „korunk egyik csodája, a komputer” kiszámította, a világbajnokság döntőjében hosszabbítás után legyőzzük Dániát.A sporthetilap szerkesztőségébe özönlöttek az olvasói levelek:– „Reméljük, hogy a mundial után megjelenik a Képes Sportban egy szép színes poszter, amelyen Nagy Antal a magasba emeli a világbajnoki kupát.”– „Détári beceneve nem lehet véletlen. Döme… ez éppen úgy négy betű, mint Pelé vagy Öcsi.”– „A döntőben az NSZK-t verjük majd meg, 2–1-re, de a rendes játékidőben.”A szovjet Pavlo Jakovenko a magyar játékosok gyűrűjében az Onze francia magazin különszámának hasábjain – Forrás: Fábián Titusz gyűjteményeAzért akadt, aki óvatos volt:– „Könnyen lehet, hogy a magyar fiúk csak a harmadik helyre lesznek jók.”– „Jóslatom, hogy A betűs döntő lesz: Anglia–Argentína. A harmadik helyezett is A betűs lesz: A magyar csapat!”– „A harmadik helyért játszunk majd Anglia ellen. Bronzéremre mindenképpen esélyesek vagyunk.”Csak lennénk már túl rajtaA főszereplők is bizakodtak: „A szovjet kapitánycsere nekünk kedvez, mert mi három éve hasonló összetételben készülünk, egységesebbek vagyunk” – idézte a Népsport Esterházy Mártont egy nappal a meccs előtt. „A Dinamo Kijev a KEK-döntőre készült és nem a világbajnokságra. Valerij Lobanovszkijnak esze ágában sem volt tanulmányozni a magyarok játékát. Ezt a kényszerű mulasztást most már nehéz pótolni” – mondta Mezey a Magyar Nemzetnek. „Még a legrosszabb esetben is döntetlent várok, annak ellenére, hogy tudom, hallatlan gyorsak a szovjet játékosok” – volt Dajka László jóslata.A Népszava még a fociőrült Koós Jánost is megkérdezte: „Akár a legjobb négy közé is eljuthat a csapat. Csak ezen a mai meccsen lennénk már túl.”Mezey a következő összeállításban küldte pályára a csapatát: Disztl Péter – Sallai Sándor, Kardos József, Róth Antal, Garaba Imre – Nagy Antal, Bognár György, Détári Lajos, Péter Zoltán – Esterházy Márton, Kiprich József. A válogatott utoljára három hónappal korábban játszott hivatalos mérkőzést, márciusban, Brazília ellen. Az akkori tizenegyből kilencen kezdtek a vb első meccsén, Varga József és Hannich Péter maradtak ki, helyettük Róth és Péter játszottak. A szovjetek utolsó felkészülési meccse május 7-én volt Moszkvában, Finnország ellen. A kezdőjük három helyen változott meg. Hiányzott Gennagyij Morozov, Alekszandr Csivadze és Oleg Protaszov, bekerült Nyikolaj Larionov, Szergej Alejnikov és Alekszandr Zavarov. És megváltozott a szövetségi kapitány személye is, Eduard Malofejev helyett Lobanovszkij ült a kispadon.Hétfő este tíz óra után már túl voltunk a meccsen. Az eredményt mindenki tudja, az is, aki akkor még meg sem született. Máig tartja magát a legenda, valaki annyira ideges lett, hogy kidobta a panelház ablakán a tévéjét.Totális kudarcMit írtak a magyar lapok? Talán elég, ha csak pár főcímet, mondatot idézünk:Futballkatasztrófa. Jéghideg zuhany. Kipukkadt léggömb. Az évszázad veresége. Tökéletes sokk. Lidércnyomás. Totális kudarc. Teljesen szétesett válogatott. Lehangoló játék. Megadás feltett kézzel. A csapat mindenbe beletörődő báb lett. Kapitányi melléfogás. A történelem egyik leggyászosabb mérkőzése. A Volán vagy Csepel is nagyobb ellenállást tanúsított volna. Ezért kellett titkolózni, elzárni a csapatot? Ilyen eredmény akkor is lett volna, ha hetenként kétszer diszkóba mennek a játékosok.A Népszabadság a lelátón helyet foglaló Komora Imre (egykori olimpiai bajnok, a Honvéd edzője, aki nem sokkal később Mezeyt váltotta a kapitányi poszton) kifakadásait is idézte: „Ilyet még az isten sem látott”; „Mit csinál ez a Péter? Mi lenne a dolga?”; „Nagy Anti nem tud középpályán játszani.”A szürreális mérkőzés a külföldi sajtót is meglepte. Az angol Shoot! magazin a világbajnokság addigi legmegdöbbentőbb találkozójáról írt, amely „megrengette a keleti blokkot”. Az olasz Guerin Sportivo azt írta, a 6–0 akár teniszeredmény is lehetne, a szovjetek játéka pedig a Cruyff-féle Hollandia totális futballját idézte, amitől még az olasz játékvezető, Luigi Agnolin is el volt ámulva. „Kijev márkájú Szovjetuniót”, „radioaktiv szovjeteket” és „megalázott magyarokat” említ a cikk, és azt, hogy a csernobili katasztrófa hatásait Budapesten és környékén is érezni lehetett. A lap képeken és rajzokon is közölte mind a hat gólt.A magyar–szovjet vb-meccs góljai a Guerin Sportivo olasz lap hasábjain – Forrás: Fábián Titusz gyűjteményeA magyar–szovjet, és a csoport többi mérkőzésének góljai lerajzolva a Guerin Sportivo olasz sportlapban – Forrás: Fábián Titusz gyűjteményeAz olasz Corriere dello Sport „szovjet hurrikánnak” nevezte Lobanovszkij gárdáját, amely megnyerheti a világbajnokságot is. Két nappal a 0–6 után már azt számolgatták, hogy kell végezniük a csapatoknak, hogy az olaszok elkerüljék a következő körben a Szovjetuniót. Ez végül sikerült nekik, a C csoportból a második helyezett franciákat kapták – akik ellen aztán sima, 2–0-s vereséget szenvedtek a nyolcaddöntőben.A szovjetek nem szoktak hat gólt rúgniAz angol World Soccer így elemezte a meccset: „Nem játszott Blohin és Protaszov, a szovjetek mégis olyan eredményt produkáltak, amire senki sem számított. És nem csak azért, mert a magyarok voltak az ellenfelek, hanem mert a szovjetek egyszerűen nem szoktak hat gólt rúgni egy mérkőzésen. Legfeljebb edzőmeccseken, mexikói kiscsapatok ellen. Ahol egyébként számozatlan mezben léptek pályára, hogy megzavarják az ellenfelek megfigyelőit. A terv működött. A magyar védelemnek fogalma sem volt, honnan érkezik a következő támadás, és a szovjetek hetet is lőhettek volna, ha Jevtusenko nem ront el egy tizenegyest… Mezey 2–0 után megpróbált valami váratlant húzni, a védő Róth helyett a középpályás Burcsát küldte pályára, hogy a támadásokat erősítse. Ezt a megoldást a pánik szülte. Ha valami nagyon nem hiányzott a magyar csapatnak, az pont a védősor gyengülése volt. Lobanovszkij alig hitte, milyen szerencséje van, Mezey pont a kezére játszott… A meccs után hirtelen mindenki félni kezdett a szovjetektől, akik életet hoztak a világbajnokságra.”„A fehér tornádó” – írta a France Football a magyar–szovjet meccsről – Forrás: Fábián Titusz gyűjteménye„Kaviár, nagykanállal” című cikkében a francia L’Équipe arról írt, hogy a magyar válogatott teljesen érthetetlenül perceken belül megadta magát. Az egész csapat csődöt mondott, azért külön bárkit elmarasztalni igazságtalan lenne a Mezey-csapatból. A holland De Telegraaf a selejtezős kiesésen lamentált: „Ennyit talán mi is tudunk. Úgy látszik, túl korán ijedtünk meg a magyaroktól.” A francia Onze szerint a meccs négy perc után véget ért, a teljesen levert magyarok már csak árnyékai voltak önmaguknak. Az ellenfélnek sem a magasság, sem a hőség nem tűnt problémának. „De tényleg, milyen gyönyörű focit játszottak a szovjetek!” – jegyzi meg a szerző, Alain Leiblang a cikk végén. A France Football – akárcsak a Guerin Sportivo – rajzokon is bemutatta a mérkőzés góljait.A France Football rajzain a magyar–szovjet vb-mérkőzés góljai – Forrás: Fábián Titusz gyűjteményeLetargia a lelátónAz Onze és a Mondial több fotót is közölt a meccsről. Mindkét magazinban nagy képen szerepel a harmadik gól, Igor Belanov tizenegyese a 25. percben. A kapu mögötti lelátón jól kivehető a magyar szurkolók egy csoportja, talán akad olyan olvasónk, aki felismeri magát – ha valaki tényleg felismerné magát, megköszönjük, ha jelentkezik az ugyelet@telex.hu címen.A magyar–szovjet a Mondial francia magazinban. A pályán Ihor Bjelanov büntetőjét látjuk, a kapu mögött egyenpólóban pózoló magyar szurkolók csoportját – Forrás: Fábián Titusz gyűjteményeA bal kapufánál egy baseballsapkás, nyakában magyar zászlót viselő szurkoló hüvelykujjával éppen lefelé mutatni készül. Jelenthet ez bármit, jaj a legyőzötteknek vagy kapjátok be, az arcán ott van minden csalódottság és frusztráció. Hogy kerültek magyar drukkerek a Kádár-korszakban a távoli, egzotikus Mexikóba? Nyilván akadtak páran, akik ezt megengedhették maguknak. És voltak a szerencsések. A vb előtt több nyereményjáték indult, amelynek fődíja mexikói utazás volt. A KISZ, a SZOT, az MLSZ és az Express Utazási Iroda kispályás focikupát rendezett, amelynek győztesei, a püspökladányi November 7 MGTSZ és a pécsi Sopiana Gépgyár csapata mehetett a világbajnokságra. A májusi SZÚR (Színész–Újságíró Rangadó) jegyvásárlói közül is kisorsoltak két nyertest, akik eljutottak Mexikóba.