A NER bukása után szűnik meg a Népszava nyomtatott kiadása, a lap, amely végigküzdötte a rezsim kiépülését. Túlélheti-e a sajtó a rendszert, amely semmibe vette a sajtószabadságot?
Hol voltak a Népszabadság kivégzésekor a független sajtó és közvélemény ama fennkölt bajnokai, akik most a végveszélyben lévő Népszavát álbaloldali, álfüggetlen, a demokraták táborának megtévesztésére szolgáló lapként gyalázzák? Miért nem gyaláztak akkor minket? A lapjuktól megfosztott népszabadságosokat? Ugyanúgy megérdemeltük volna. Vagy ugyanúgy nem.Heinrich Pecina volt a tulajdonosunk. Róla már akkor is mindenki sejtette, amikor a Népszabadság tulajdonosa lett, hogy Orbán Viktor által tulajdonosunknak kiszemelt hétpróbás csirkefogó, köztörvényes bűnöző.A Népszabadságnak is biztosított valamennyi bevételi forrást a NER által hozzánk irányított hirdetésfolyam. Egy időben elszaporodtak a lapban az akkor még elsőszámú Fidesz-oligarcha, Simicska Lajos Közgépének hirdetései. Az olvasói rovat szerkesztőjeként igyekeztem csitítani a mérgüket a telefonban kiadó olvasókat, akik azzal kezdték, hogy azonnal lemondják a lapot, amiért megjelentetjük a kormány és egyes oligarchái hazug hirdetéseit.Nem győztük hangsúlyozni, hogy a hirdetés nem része annak a tartalomnak, amelyet a szerkesztőség előállít, amelyért a szerkesztőség helytáll, amely a szerkesztőség jellegét tükrözi.És amikor kinyírták a lapot, mégsem rúgott belénk senki. Magunk mellett érezhettünk mindenkit, aki a demokrácia oldalán állt. Csak azok mocskolódtak, akik addig is, akik a lap kivégzőinek oldalán álltak, akik haragban voltak az igazsággal, amelyet a lap feltárt és képviselt, és akiknek a szidalmait igyekeztünk is kiérdemelni a demokratikus Magyar Köztársaság szolgálatában. https://hvg.hu/itthon/20260528_nepszava-mediaworks-nyomda-terjesztes-szerzodes-felmondas
