A Fidesz megkésett bosszúja elérte az általa meghagyott egyetlen nyomtatott ellenzéki napilapot, a Népszavát. Orbán mélyállama ott pusztít, ahol még tud. Így bánna el, „rúgásról rúgásra”, a Tisza új kormányával is, ha Magyar Péter nem szerzett volna kétharmadot.
Fájdalmasan igaztalan mondatokat írt le a Mészáros-féle Mediaworks újabb áldozatául esett Népszaváról az egyébként mindig szellemes Szily László a 444-ben. Hogy a Népszava a kormánymédia rövid pórázon tartott, álfüggetlen része volt. Hogy a lappal az Indexhez hasonlóan a kellőképpen nem tájékozott ellenzéki olvasókat próbálták befolyásolni. Hogy az Orbán-család ügyei tiltott témák voltak a lap számára. Hogy a lapnak nem voltak hősei a civil szervezetek vagy a tanárok.
Elkerülendő a vádaskodást vagy éppenséggel a mentegetést: mindnyájan tudtuk, hogy a meghagyott napilapot a maffiaállam egyszerre fojtogatta és fenntartotta. A Népszava nem az egyetlen hibrid lény volt a NER alatt. De ez a függetlenséghiány az anyagiakra vonatkozott! A Népszava szerkesztése és újságírása nemhogy független szellemű, de ellenzéki is volt.
Kétségtelen viszont, hogy a halál csókját a print kiadás már a Népszabadság legyilkolása után megkapta. Rajta volt a a maffiafőnök bélyege, a NER felségjele: rettenetes kormányhirdetésekre kényszerült, hogy megőrizhesse ezt a magyar kulturális relikviát, meg hogy legyen egy kézbe vehető ellenzéki napilap is a többtucatnyi országos és megyei fideszes orgánum mellett.
