„Félreérthetetlen volt számomra a pillanat, amikor az MCC kuratóriumát vezető, illetve a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkáraként is tevékenykedő Orbán Balázs feltűnt a színen. Egyértelműen azzal a felhatalmazással és küldetéstudattal érkezett, hogy ő majd elintéz mindent a Librin belül”– mondta a Telexnek Halmos Ádám arról a 2020-as ügyletről, mely során a NER-közeli Mathias Corvinus Collegium tulajdonrészt vásárolt Libriben. A jelenleg az Open Books Kiadót vezető Halmos akkoriban a Libri kisebbségi tulajdonosa volt, és arról is beszélt, felszólították, hogy fejezze be a könyvkiadást és hagyja el az irodáját 24 órán belül.A Jaffa Kiadó ügyvezetője, Rados Richárd úgy fogalmazott, a 2010-es években vadnyugati állapotok jellemezték a könyves szektort idehaza, de ennél is sokkal rosszabb szerinte a helyzet, mióta az állam a könyvpiacra érkezett.A jelenleg a Lampion Könyvek főszerkesztőjeként dolgozó Balázs Eszter Anna 2012 és 2022 között a Libri Csoporthoz tartozó Kolibri Kiadó főszerkesztője volt. Azt mondta a Telexnek, a Kolibritől való távozásában komoly szerepet játszott a Libri Kiadói Csoport MCC általi felvásárlásának kezdete. „Ez azt is jelentette ugyanis, hogy a kiadói függetlenségünk veszélybe került.”A hazai könyvpiac szereplőivel azt jártuk körül, hogyhogyan ejtette túszul a NER a könyvpiacot;milyen lépéseken keresztül lett a Libri-Bookline a legfontosabb szereplő a könyvkereskedelemben és a könyvkiadás területén is;miért probléma, ha összefonódik egymással a könyvkiadás és a kereskedelem;melyek a könyvkiadás és a könyvkereskedelem területén a leggyorsabban megoldandó feladatok, illetve hogy mik lennének a könyvpiac megújulásának legfontosabb lépései.Örökölt könyvpiacA könyvpiac jelenlegi állapotát kimondottan borús árnyalatokkal festi le az Open Books Kiadó április 28-án közzétett vitairata. A Magyarország olvas – Helyzetjelentés és vízió a hazai könyvpiacról című dokumentum rávilágít a könyvszakma válságának komplexitására és arra is, hogy a kialakult helyzet egy-egy elemének megváltoztatása önmagában nem elég. A folyamatról ebben, az utóbbi másfél évtized hazai könyvpiaci trendjeiről szóló cikkünkben írtunk részletesen.Az állam jelenléte nem teljesen új dolog a könyvpiacon. A Kádár-korszakban a könyvkiadás jelentős állami támogatást kapott, a kiadványok így kedvezőbb áron kerültek forgalomba, a dotáció azonban természetesen az ideológia határain belül mozgó műveknek kedvezett. A politikai kényszerekkel terhelt piacon akkoriban alig két tucat kiadó tevékenykedett.A rendszerváltozás aztán a könyves szektorban is mindent megváltoztatott. A Magyarországon kiadott könyvek példányszámát 1960 óta számontartó KSH adatai szerint az utóbbi hatvanöt évből 1989 és 1990 volt a két leggazdagabb idehaza: 1989-ben 108,4 millió, míg 1990-ben 113,1 millió példány került a piacra.Az eladások volumene azonban a harmadára csökkent alig tíz év alatt. Így aztán hiába próbáltak szerencsét nálunk a kilencvenes években olyan, a nemzetközi könyvpiacon is jelentős szereplők, mint a Bertelsmann, az Egmont, a Macmillan és az Elsevier, a Wolters Kluwer kivételével jobbnak látták, ha szedik a sátorfájukat. A G7 cikke szerint ennek elsősorban az volt az oka, hogy alaposabban megismerték a helyi piaci viszonyokat, illetve rádöbbentek arra is, hogy a nyelvi elszigeteltség miatt nemigen van rá lehetőség, hogy másutt értékesítsék a raktárakban porosodó példányokat. Mert bármennyire gyönyörű mondatokat tartalmaz is egy Bodor Ádám- vagy épp egy Esterházy Péter-kötet, az mégis ritkaság, hogy magyar nyelvű példányt vásároljanak belőlük a coloradói, az elefántcsontparti, illetve a manilai olvasók.A kilencvenes években jelentős volt a könyvpiacon a fluktuáció, az ezredfordulóra azonban nagyjából lezajlott a könyves szcénában a tisztulási folyamat. 2000 környékén Líra és Lant néven a mai Líra működtette az országban az egyik legnagyobb hálózatot, az Állami Könyvterjesztő Vállalat jogutódjaként 1991-ben megalakult és annak boltjait öröklő Libri Könyvkereskedelmi Kft. 2000-ben webáruházat indított, az Alexandrának pedig (amelynek a felemelkedéséről és bukásáról itt írtunk részletesen) ugyancsak voltak már saját boltjai. Bár 2000 körül a Magyar Könyvklubnak és a Könyvkuckónak is akadtak érdekeltségei, addigra zászlót bontott az Alexandra, a Libri és a Líra, vagyis a következő két évtizedet meghatározó három nagy szereplő mindegyike.A Libri hízni kezdJelentős fordulatot hozott, hogy a kereskedőként induló Libri 2010-ben létrehozott egy kiadót. A Libri Könyvkiadó néven induló vállalkozásnak Sárközy Bence, Balogh Ákos és Halmos Ádám voltak az alapítói. Balogh a Libri Könyvkereskedelmi Kft., Halmos Ádám a Nyitott Könyvműhely Kft. tulajdonosa volt azelőtt, Sárközy pedig a Magvető főszerkesztői pozícióját adta fel az új feladat miatt.A Libri 2013-ban fuzionált az online antikváriumként induló, addigra már közel 900 ezer regisztrált felhasználóval rendelkező internetes vállalattá izmosodó (akkor éppen Shopline-nak nevezett) Bookline-nal. A nevét 2016-ben Libri-Bookline Kereskedelmi Zrt.-re módosító cégcsoport ezzel a magyar könyvpiac legjelentősebb szereplője lett.Halmos Ádám 2021-ig volt a Libri Könyvkiadó ügyvezetője. Aztán a tulajdonrészét eladta, és létrehozta az Open Books Kiadót, amelyet máig vezet. Halmos azt mondta a Telexnek, 2011-ben logikus döntés volt az akkoriban könyvkereskedelemmel foglalkozó Libri tulajdonosa részéről, hogy könyvkiadói csoport építésébe fog. A 2010-es évek elejének könyvpiacát uraló Alexandra és Líra is ebben a modellben működött, így Halmos szerint a Librinél azt feltételezték, ez az egyetlen út, hogy felvegyék a versenyt velük.„Szerintem a Libri-Bookline 2013-as fúziója volt az egyik első jele annak, hogy az állam elkezd a kultúrának erre a szegmensére a saját szerepén túl hatást gyakorolni.A cégcsoportban a fúzió után tulajdonossá váló Spéder Zoltán, a Bookline akkori tulajdonosa ugyanis az orbáni hatalom legbelsőbb köreihez tartozott, így számos ígérvénnyel a kezében érkezett. De a 2020-as évekhez képest egészen más volt a helyzet akkoriban. Működtek még a könyvpiacon kontrollok, és a verseny is kiélezettebb volt minden területen.”Hasonlóan látja a helyzetet Rados Richárd, a Jaffa Kiadó ügyvezetője is. Ő azt mondta a Telexnek: „A 2010-es évek elejére jellemző, a szélhámosságig menő leárazási trendnek a vásárló természetesen örült, viszont ez őrült módon pusztította a piacot. Minderre jött még a szédületes túltermelés, vagyis kaotikus, vadnyugati állapotokra hasonlítottak azok az idők. Mióta viszont az állam a könyvpiacra érkezett, a helyzet ennél is sokkal rosszabb.”Dávid Anna, a Magvető Kiadó igazgatója 2011 és 2014 között a Libri Kiadóban, az ismeretterjesztő könyvek főszerkesztőjeként dolgozott. A Halmos Ádám által emlegetett Libri–Bookline-fúzióról azt mondta a Telexnek, hogy szerkesztőként annak csak egyes elemeit érzékelte, „például azt, hogy a Bookline akkoriban kezdődő könyvkiadási tevékenysége átkerült a kiadói csoportba. A fúzió egyéb részleteit és problémáit az akkori vezetők nem osztották meg velünk.” A kereskedelmi láb és a kiadói láb versenyét Dávid Anna sem előtte, sem utána nem érzékelte.„Az én távozásom oka az volt, hogy a kiadói csoport vezetési kultúrája egy idő után elfogadhatatlan lett a számomra.”A félreérthetetlen pillanatSpéder Zoltán 2016-ban a Fidesz-média és ügyészség célkeresztjébe került. Előbb az FHB-tól, majd a BIF-től, végül a CEMP-től és vele az Indextől kellett megválnia. A Libri-Bookline-nak azonban 2020-ig 25,4 százalékos tulajdonosa maradt. Abban az évben azonban a NER-közeli Mathias Corvinus Collegium (MCC) megvásárolta Spéder tulajdonrészét a Libriben. Az akkor a Libri Könyvkiadó ügyvezetőjeként dolgozó Halmos a következőképpen idézte fel a Telexnek az ügylettel kapcsolatos emlékeit.„Félreérthetetlen volt számomra az a pillanat, amikor az MCC kuratóriumát vezető, illetve a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkáraként is tevékenykedő Orbán Balázs feltűnt a színen. A felvásárlás mindent felülíró akarásának aktora volt. Egyértelműen azzal a felhatalmazással és küldetéstudattal érkezett, hogy ő majd elintéz mindent a Librin belül, én pedig kisebbségi tulajdonosként álljak szépen félre.” Halmos ugyanis amellett, hogy a Libri Könyvkiadó ügyvezetője volt, stratégiai kisebbségi tulajdonnal rendelkezett a könyvkereskedelemtől még önállóan működő könyvkiadói üzletágban. Ez a cégstruktúrának köszönhetően alkalmas volt rá, hogy blokkolni tudjon döntéseket és folyamatokat. „Vétójogként volt bevethető a szavam, bizonyos esetekben akár a könyvkereskedelmi szegmens elképzeléseivel szemben is. Én a status quo fenntartását képviseltem a cégen belül, a Libri könyvkereskedelmi részének viszont a két üzletág egybeolvasztása volt az érdeke.”Halmos azt mondta, a Libri könyvkiadói és könyvkereskedelmi része közti konfliktus hosszan érlelődött. „Ennek során felmerült, hogy jobb lenne, ha eladnám az üzletrészemet. Egy ponton egyértelművé tettem, hogy nem szívesen válnék meg tőle, viszont az általam már akkor is jelzett súlyos versenyjogi aggályok miatt megvásárolnám a Libri Könyvkiadó többségi tulajdonát egy menedzsment buy-out, vagyis vezetői kivásárlás keretében, erre azonban a tulajdonosok részéről nem mutatkozott nyitottság. Aztán nyolc-tíz hónapon át tartó huzavona vette kezdetét. Felszólítottak, hogy mondjak le az ügyvezetésről, fejezzem be a könyvkiadást, és 24 órán belül hagyjam el az irodám. Ezt nem tettem meg, de attól fogva páriaként működtem a szervezeten belül, egyik pillanatról a másikra elfordultak tőlem az ügyvezetőtársaim.Ez a lehetetlen helyzet eltartott egy ideig, aztán kaptam egy félreérthetetlen üzenetet Orbán Balázstól, hogy álljak félre, mert ők lesznek a tulajdonosok. Onnantól kezdve egyértelmű volt, hogy ki kell csekkolnom a Libriből.”Veszélybe kerülő kiadói függetlenségA jelenleg a Lampion Könyvek főszerkesztőjeként dolgozó Balázs Eszter Anna 2012 és 2022 között a Libri Csoporthoz tartozó Kolibri Kiadó főszerkesztője volt. Azt mondta a Telexnek, a Kolibritől való távozásában komoly szerepet játszott a Libri Kiadói Csoport MCC általi felvásárlásának kezdete. „Ez azt is jelentette ugyanis, hogy a kiadói függetlenségünk veszélybe került. Igaz, kevés olyan eset volt – és tudtommal ez a mai napig így van –, amikor tetten érhető a közvetlen cenzúra, de az új könyvtörvények és a sokszínűségnek az Orbán-kormány általi szitokszóvá tétele azért egyértelmű irányt jelölt ki.”Balázs Eszter Anna számára az volt a vízválasztó, amikor 2021-ben, a #acsaládazcsalád kampányhoz csatlakozva szeretett volna egy általános érvényű, a család sokszínűségéről, a patchwork családokról, az örökbefogadókról, az elvált szülőkről, a fogyatékkal élőkről, illetve az azonos nemű szülőkről szóló kiadványt készíteni. „A meséket és a rövid, szülőknek szóló, ismeretterjesztő szövegeket tartalmazó könyv ötletét hosszú előkészítés után végül nem hagyta jóvá a kiadó vezetősége, de máig nem tudom, hogy ez melyik szinten dőlt el. Csak azt tudom, hogy nagyon dühös lettem, mert addigra az ország egyik meghatározó gyerek- és ifjúsági könyvkiadójává nőtt a Kolibri, ami az én felfogásom szerint komoly véleményformáló szerepet is rótt ránk.Úgy éreztem, ha mi nem tematizálhatunk irodalmi színvonalon társadalmilag fontos kérdéseket, és mi magunk sem kommunikálhatunk őszintén a döntés okairól, akkor a főszerkesztői feladatomat sem tudom ellátni úgy, ahogy értelmét látnám.”A színjáték és az új tulajdonos valódi szándékai2020 őszén részletesen foglalkoztunk Spéder a Libriből való, az MCC általi kivásárlásának hátterével és a lehetséges motivációkkal. Akkor azt írtuk, a csoportszinten rendre 20 milliárd forint feletti konszolidált árbevételt termelő cégből iparági becslések szerint évi 300-400 millió forintot vehet ki a negyedrésznyi tulajdonos. Ez önmagában elégséges magyarázatul szolgált volna az üzletre. Mivel azonban az LMBTQ-ellenes részekkel megtűzdelt gyermekvédelmi törvény jogszabályi erőre emelését követően a szexuális kisebbségeket szerepeltető könyvekre is rászálltak, 2022 környékén már többekben felmerülhetett, hogy a kormány ideológiai, identitáspolitikai megfontolásból jelent meg a könyvpiacon. Erre utalt az is, hogy Libri könyvesboltokban 2022 nyarán meglehetősen megszaporodtak a kiemelt helyekre kitett, a „genderkérdést” kritikusan megközelítő kötetek, köztük az MCC Press kiadványai is.„Aki azt mondja, nem ismerte fel a kormányközeli szervezet valódi szándékait, az hazudik – mondta erről Halmos Ádám. – Az MCC megjelenésével pedig vitának se maradt többé helye a Librin belül. A szervezet ekkortól a NER részévé vált, és egy előre eltervezett agendát futtattak végig, amit kifelé tagadtak. Bár 2020-ban Orbán Balázs még azt állította, hogy csupán kisebbségi tulajdonosok lesznek, illetve a Libri Könyvkiadó és a Könyvkereskedelem vezetése és akkori tulajdonosai is többször nyilatkozták, hogy semmi sem fog változni, már akkor egyértelmű volt, hogy ez csupán színjáték, és hamarosan a teljes céget átveszi az MCC, ami aztán három évvel később meg is történt.”2023-ban ugyanis az addigi tulajdonrésze mellé az MCC leányvállalata, az SQ Invest Kft. megvásárolta a Libri Csoport 67,48 százalékos részvénycsomagját is. Ezzel az MCC a hazai könyvkereskedelmi és -kiadói piac egyik legfontosabb szereplőjének 98,41 százalékos tulajdonosa lett.Halmos Ádám szerint a Libri-Bookline felvásárlása során az MCC pontosan úgy viselkedett, ahogy az orbáni rendszerben hasonló helyzetekben minden hasonló intézmény. „Bár tehetséggondozónak adta ki magát, valójában az államot képviselte, márpedig ahol az állam megjelenik, ott megszűnik a verseny, mert egy személyben testesül meg a korlátlan erőforrás és a törvényalkotói akarat.A piac pedig fülét-farkát behúzta, mert mégsem szállhatnak szembe a legnagyobb szereplővel. Úgyhogy gond nélkül tudtak később újabb kiadókat vásárolni, és tovább terjeszkedni. Egy idő után a GVH már a fáradságot se vette arra, hogy vizsgálódjon.”A Libri Kiadói Csoportnak jelenleg a Diafilmgyártó, az Édesvíz, a Good Life Books, a Helikon, a Hitel, a Jelenkor, a Kolibri, Libri Kiadó, valamint a Park a tagjai, és 2015-ben részesedést vásároltak a Jaffában és a Scolarban is. Küldtünk kérdéseket a Libri-Bookline csoportnak, többek között a piaci koncentrációval, a vertikális integrációval, a szabályozó állam könyvpiaci szerepvállalásával, valamint a szektor lehetséges megújulásával kapcsolatban. A Libri-Bookline nemzetközi kommunikációs igazgatójától, Ludvig Orsolya Stefanie-tól a következő választ kaptuk: „Sajnos nem tudok segíteni, a témát nem szeretnénk kommentálni, illetve spekulációba sem szeretnénk bocsátkozni az elkövetkező időszak meghatározó irányvonalairól. A Libri-Bookline, mint Magyarország legnagyobb könyves vállalata, mindenkor küldetését tartja szem előtt: a könyvek legszélesebb kínálatát, az olvasók magas szintű kiszolgálását, valamint az olvasás népszerűsítését.”A megoldandó feladatok rangsorolása most a legnehezebb feladatMagyar Péter április 28-án jelentette be, hogy Tarr Zoltán vezetésével létrejön a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium. Az Open Books már emlegetett, ugyanazon a napon megjelent szövegében pedig az áll, a magyar könyvpiac válaszút elé érkezett, és annak a reménynek ad hangot a vitairat, hogy a kormányváltás a hazai kultúrát és így a könyvszakmát is érdemben fogja érinteni. Kíváncsiak voltunk, hogyan fogadták a hírt a könyvpiaci szereplők, és arról is kérdeztük őket, hogy szerintük mik a szektorra váró legfontosabb feladatok.„A bejelentés után a közösségi oldalam fájó hiányról szóló posztokkal volt tele, amiért például az irodalom és képzőművészet kimaradt az alapvető területek felsorolásából, és mert nem kulturális szektorból érkezett a miniszterjelölt – mondta Balázs Eszter Anna. – De a kulturális szcéna állapota és finanszírozása olyan tragikus állapotba került az elmúlt évek alatt, és annyi sebből vérzik, hogy az egyik legnehezebb feladat épp a megoldandó feladatok rangsorolása lesz, és ehhez, szerintem inkább kell jó szervezői készség, helyzetfelismerés, szakmai egyeztetési és vezetési képesség, mint mondjuk művészeti végzettség. Engem bizakodással tölt el, hogy a társadalmi kapcsolatok és a kultúra egy minisztériumba kerül, mert hiszek benne, hogy a kultúra a nemzet egyik alapvető kötőanyaga, a különböző társadalmi rétegek összehangolásának és a konfliktusok enyhítésének kiváló eszköze.”A Líra csoport tagjaként működő Magvető igazgatója, Dávid Anna ugyancsak abban bízik, hogy Tarr Zoltán hozzáértő embereket fog megbízni a kulturális szakterületek irányításával. Azt mondta a Telexnek, örülne neki, ha a Gazdasági Versenyhivatal tenné a dolgát, és nem engedné meg a törvényesnél nagyobb koncentrációt. Ugyanakkor a kereskedőket és a kiadókat ő nem tartja ellenségnek, és nem látja azt az érdekellentétet, ami miatt törvényesen szét kellene választani a két területet.„Azt viszont örömmel venném – fogalmazta meg –, ha azokat a nemzetközi jó gyakorlatokat, amelyek a független kiadókat és független kereskedőket védik, itthon is bevezessük.”A 2021 májusa óta működő, itthon kevésbé ismert latin-amerikai szerzők műveinek megjelentetésével foglalkozó Sonora társalapítója, Miklós Laura nem hisz a radikális, egyik napról a másikra bekövetkező változásban, de meggyőződése, hogy a vitahelyzet és a problémákról folytatott nyilvános párbeszéd elindíthat a könyvpiaci szereplők között egy olyan folyamatot, ami hosszabb távon kiegyensúlyozottságot hozhat a szférába. Miklós Laura azt mondta a Telexnek, szerinte az érdekek összefonódásból adódó helyzetek szétválasztása a legfontosabb kérdések egyike. Ez elkerülhetetlen ahhoz, „hogy a kiadók, az értékesítők és az érdekképviselet ne a jelenlegi mértékben koncentrálódjanak. Súlyos következményekkel jár az a modell, amely mozgástér nélkül hagyja a többek között magukat függetlennek valló kiadókat és egyetlen működési sémába, illetve tarifarendszerbe kényszeríti bele az eltérő logikájú projekteket. A kis kiadók számára a terjesztés nagyobb problematikáján belül a vidéki könyvesboltok és egyéb könyvárusítási lehetőségek kérdésére sürgető megoldást találni, hiszen gyakorlatilag már az egyetemvárosokból is eltűntek az alternatívák.”Miklós Laura az üzleti tevékenységek optimalizálásához hasonlóan sürgetőnek tartja a kiadókhoz lazábban-szorosabban kapcsolódó szellemi és kulturális munkát folytatók helyzetének stabilizálását, az oktatás, a kritikus gondolkodás, valamint az olvasás priorizálását.A nemzeti olvasásstratégia megalkotását létfontosságúnak gondolja a magvetős Dávid Anna is. „Az olvasás nem luxus – fogalmazott –, hanem a tanulás, az árnyalt gondolkodás, a döntésképesség feltétele. Fontos tehát, hogy a kormányzat a könyvkiadást ne a szórakoztatóipar részének tekintse, hanem stratégiai ágazatnak az oktatással egyetemben.” A sürgető tennivalók között említette emellett az Európai Unió által kifogásolt, úgynevezett gyermekvédelmi törvény és a hozzá kapcsolódó „fóliázós” rendelet azonnali hatállyal való érvénytelenítését, hogy „soha többé ne fordulhasson elő, hogy egy parlamenti képviselő, mint ahogy Dúró Dóra tette, könyveket daráljon le, és embereket arra hergeljen, hogy könyvesboltokat támadjanak meg”. Említette továbbá a digitális könyvek, azaz az e-könyvek és hangoskönyvek 27 százalékos áfájának a nyomtatott könyvek 5 százalékos áfájára csökkentését, a támogatási rendszer felülvizsgálatát, átalakítását és kibővítését, valamint a magyar művek idegen nyelvre történő fordításának támogatását.A gyermekvédelmi törvényhez kapcsolódó, a könyvek fóliázását előíró rendelet hatályon kívül helyezése, valamint a hangoskönyv és az e-könyveket érintő 27 százalékos áfakulcs mértékének radikális lecsökkentése mellett a Scolar Kiadó a szakma és az iparág megújulásához elengedhetetlenül fontosnak tartja a magyar szerzők nemzetközi piacokon történő megjelenésének diszkriminációmentes, hatékony támogatását és ennek a nemzetközi könyvkiadási gyakorlathoz történő igazítását is.Azt írták a Telexnek, szükségesnek látják a Nemzeti alaptanterv újragondolását, amely a jelenlegi merev kereteivel és a túlzott arányú lexikai tudás megkövetelésével kevéssé segíti a kreativitás és a kritikus gondolkodás kialakítását. „Emellett a kötelező olvasmányok újragondolását is szorgalmazzuk, hiszen jelenleg ez inkább kontraproduktív és kevésbé segít megalapozni a fiatalok olvasási kedvét ezekben a kritikus években. Ez a kérdés a legsürgetőbb, hiszen egy ilyen terület újjáépítéséhez szükséges, hogy a könyvszakma egy emberként, teljes egyetértésben, az állam támogatásával tudjon lépni és változni.” Mindezeken felül az olvasásra fordított idő és a könyvvásárlási hajlandóság drámai lecsökkenését jelölték meg a legfontosabb problémaként, a legégetőbb feladatok között pedig a kötött-könyvár törvény hatályon kívül helyezését említették.Drága olvasmányainkDe mit jelent az árkötöttségi törvény, amelyet a Telex által megkérdezett könyvpiaci szereplők szinte kivétel nélkül problémásnak tartanak, és nemrég ellene szólalt fel a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöksége is? A könyvszakma évtizedeken keresztül lobbizott, hogy törvényi erővel szabályozzák, mekkora kedvezménnyel lehet könyveket árulni idehaza, de a mindenkori kormány nem volt fogékony a javaslatra. 2024 márciusában viszont megjelent a „könyvek árkötöttségéről” szóló törvénytervezet. Ebben az szerepel, hogy a könyvek fogyasztói árát a kiadónak vagy a könyvet elsőként behozó importőrnek kell megállapítania, és azt a megjelenéstől legalább 365 napig tartani kell, ebből legfeljebb 10 százalék kedvezményt lehet adni.Noha a rendelet értelmében a vásárlóknak kétségkívül jobban a pénztárcájukba kell nyúlniuk, hogy friss könyvet vegyenek, vajon miért ágálnak a rendelet ellen a kiadók, akiknek ez bevételt jelent? A helyzet ennél árnyaltabb. Ha ugyanis megvásárolunk egy könyvet, akkor a pénzünk több mint fele a kiskereskedelmet lebonyolító szereplőnél marad, és csak a vételárnak valamennyivel kevesebb mint 50 százaléka illeti meg a kiadót.Rados Richárd úgy magyarázza ezt a helyzetet, hogy a könyv 100 százalékos fogyasztói ára körülbelül 55 százalékban a kötet kiskereskedelmi szolgáltatásának díját tartalmazza. A reprezentatív, légkondicionált könyvesbolti teret, a kedves és segítőkész eladókat, a hosszú nyitvatartási időt. Vagyis, aki könyvet vesz, az elköltött forintjainak több mint a felével a könyvkereskedelmet finanszírozza voltaképp, és pénzének csak úgy 45 százalékát fordítja ténylegesen az általa kiszemelt kiadványra. Ez utóbbi rész nemcsak a kézbe vehető olvasnivalót foglalja magában természetesen, hanem a nyomdai kivitelezés, a dizájn, a szöveggondozás árát, valamint a könyvkiadó hasznát és a szerzői jogdíjakat is.„Az árkötöttségi törvény bevezetésében olvasható részek tehát, amelyek a könyvet mint értéket igyekeznek védeni, az előbbiekből következően félrevezetők. A könyv 100 százalékos fogyasztói árának fixálása ugyanis sokkal nagyobb részben a hagyományos könyvesbolti kereskedelem finanszírozását védi meg, szemben azzal, hogy elérhetőbb áron tudnánk megvásárolni ugyanazt a könyvet a kiadói webshopokból. Emiatt az árkötöttségi törvényt nagyon kártékonynak gondolom” – fejtette ki Rados. A határozat ugyanis, tette hozzá, azt a választást veszi el a vásárlótól, hogy egy könyvesbolti élményt is szeretne-e megfinanszírozni, vagy megelégszik magával a könyvvel. Rados azt mondta, ha hozzászámítjuk az online kereskedelem költségeit is, a saját webshopjukból a jelenlegi fogyasztói árak 65 százalékáért tudnák adni a könyveiket.„Most már biztosan állíthatjuk, hogy a jelenlegi törvény szinte kizárólag a terjesztőknek kedvez – válaszolta a kérdésünkre Balázs Eszter Anna is.És hozzátette, hogy a könyvszakma meghallgatásával viszonylag könnyen észszerűsíteni lehetne ezt. – Fontos lenne, hogy az árkötöttség időtartama csökkenthető legyen, ahogy például a német piacon is működik, illetve hogy a kiadói eseményeken saját kiadványhoz extra kedvezmények legyenek adhatók.”Ezzel Rados Richárd is egyetért. Ő úgy érvel, azért is magától értetődő, hogy a kiadók szabályozhassák a könyveik árat, mert a magyar könyvkereskedelem bizományosi rendszerben működik. Addig a pillanatig tehát, amíg egy vevő meg nem vásárol egy kiadványt, addig az a kiadó tulajdona. Rados hozzátette, hogy az árkötöttségi törvény a kísérletezés és az észszerű kockázatvállalás elől veszi el a teret.Erre egy példát is hozott „Egy ismeretlen szépirodalmi szerző bevezetése a piacra hordoz magában némi kockázatot. Ha viszont egy fiatal költő versei meggyőznek arról, hogy az illető zseni, akkor normális piaci viszonyok között úgy döntenék, hogy kiadom. És legfeljebb, ha a vásárlók nem ismerik fel a versek korszakos jellegét, akkor pár hónappal később kedvezőbb áron kínálnám a figyelmükbe az általam továbbra is értékesnek gondolt költeményeket. Ha viszont egy olyan törvény van érvényben, melynek értelmében a könyv fogyasztói ára egy éven át nem megváltoztatható, akkor nagy rá az esély, hogy az íróasztalomnál csendben, egyedül azt a döntést hozom, hogy nem adom ki a verseskötetet, mert ekkorát nem tudok kockáztatni. Szerintem ez is az árkötöttségi törvény alattomos, rejtett hatásai közé tartozik.”Arra az Open Books vitairata is kitér, hogy a kisebb, független kiadók a szabályozás legnagyobb vesztesei. Az árérzékeny magyar vásárló ugyanis, ha sehol sem kap a friss sikerkönyvre érdemi kedvezményt, nem a kis kiadó saját webshopjából fogja megrendelni a kiszemelt olvasmányt. A szállítási költség megnövelheti ugyanis a kifizetett összeget, ráadásul lassabban is kapja kézhez a könyvet, mintha azt az ingyenes bolti átvételt kínáló hálózatoktól veszi meg. „Ez a felállás a szerzőnek, a kiadóknak és a vásárlónak sem jó, az értékesítési csatornákat pedig drasztikusan a nagy kereskedelmi láncok felé tereli, amelyek lehetséges profitja ezáltal a rögzített ártól növekszik” – olvasható a dokumentumban.A nagy könyvkereskedelmi hálózatoknál való vásárlás kapcsán Rados Richárd egy további szempontot is említett. Azt mondta, a Jaffa évente 65-75 új címmel jelentkezik, és bár a bevételeik mellett vállalhatnák ennek akár a dupláját is, ezt többek között amiatt nem teszik, mert óriási a könyvkereskedőknek való kitettségük. A könyvkereskedelmi láncolatok döntenek ugyanis arról, hogy melyik termékeket teszik jól látható helyre az üzleteikben és melyeket dugják el a boltok hátsó traktusaiba. „Ez a döntés természetesen előnyösebb vagy éppen hátrányosabb helyzetbe hoz kiadókat – folytatta Rados. – Egyértelműen a kereskedő döntésén múlik ugyanis, mi kerül olyan helyzetbe, hogy versenyezhessen a vásárlók figyelméért, és melyek azok a címek, amik a startvonalig sem jutnak el.”És hogy mi köze a könyvtörvénynek ahhoz, hogy az állam megjelent a hazai könyvpiacon? Rados Richárd rávilágított, hogy nagyjából fél évvel azután jelentették be a rendeletet, hogy az MCC lett az ország legnagyobb könyvkereskedelmi hálózatának tulajdonosa. „Fura lenne nem látni az összefüggést aközött, hogy az állam megjelenik tulajdonosként, némi piaci tapasztalat megszerzése után szabályozni kezd, és hoz egy olyan határozatot, ami erőteljesen védi a pozícióit és a saját piaci érdekeit szolgálja. Szerintem ezzel nagy károkat okoz. Pedig nem kéne csípni, rúgni, harapni, nincs ugyanis semmi baj, az árkötöttségi törvény eltörlése sem sodorná életveszélyes helyzetbe a könyvkereskedelmi láncolatokat, lehetőséget kínálna viszont a kisebb szereplőknek is, hogy megmutassák magukat. Ezért abban bízom, hogy előbb-utóbb belátja majd a hatalom, hogy sokkal jobbat tesz nekünk a szabadság és a szabad könyvpiac.”