A lapcsánkától a grenadírmarsig – A burgonya rögös diadalútja a Titicaca-tótól Alsótengelicig
A burgonya nem csupán egyszerű zöldség, hanem a történelem során milliók túlélését biztosító alapélelmiszer. Az olasz gnocchitól és a svéd hasselbacktól az indiai krumplis samosán és a koreai gamja-jeonon, vagyis krumplipalacsintán át a magyar tócsniig nincs olyan ország, amelynek ne lenne jellegzetes burgonyaétele, pedig a krumplit a 16. századig csak Dél- és Közép-Amerikában ismerték. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete tehát komoly adósságát rótta le, amikor május 30-át a burgonya nemzetközi világnapjává tette.
„Szép kis falu Nagyrétfalva, azt beszélik róla, hogy szereti a burgonyát mindegyik lakója. / Hát már hogy is ne szeretné, hisz’ a vak is látja, jó dolog az, ha egy holdon megterem száz mázsa! / Sőt száztíz is meg százhúsz is! Nem mese ez gyermek… Szabó Jani földjén tavaly éppen annyi termett. / Hogy idén is több legyen ott a krumpli, mint máshol, elülteti a gumót már orgonanyíláskor. / Nemsokára kimegy nézni, a burgonya kél-e, kisiskolás Dani fia, az is kimegy véle. / Jani kománk szakértően a krumplit vizsgálja, egyszerre csak rohan felé Dani kiabálva: / Édesapám, kedves apám, nézze, mit találtam: Ilyen fura kis bogarat még sohase láttam” – szól a rigmus a Gergely Miklós és Kovács György által szövegezett diafilm első néhány képkockáján.
