1. Bodza a régi magyar konyhábanA 18–19. századi magyar szakácskönyvek – Esterházy Pál udvari szakácsaitól a polgári háztartások kézikönyveiig – rendre visszatérnek a bodzához. A virágból szirupot főztek – de a korabeli bodzavirág-szirup sűrűbb, koncentráltabb volt a mainál, és nemcsak italba, hanem mártásalapba is kerülhetett. Vadételek mellé, különösen szárnyasvad mellé adták: a bodza enyhén kesernyés, fűves karaktere jól ellenpontozta a vad tömörségét.A bodzabogyóból – az érett, fekete termésből – ecetet készítettek. Lekvár szintén készült belőle: a bodzalekvár önmagában savanykás és markáns ízű, érdemes almával vagy körtével kombinálni.2. Bundás bodzavirág Rézi néni konyhájábólA rántott bodza közel sem olyan elvetemült a dolog, mint amilyennek elsőre hangzik. Dolecskó Terézia, vagyis Rézi néni, a szegedi születésű szakácsnő, akinek Szegedi Szakácskönyve először 1876-ban jelent meg, és azóta számtalan kiadást ért meg a borhabos bortésztában sült bodzavirágot a kötet 907. receptjeként közölte. Tömörkény István a könyvről azt írta: „Nem is ételek voltak azok, hanem költemények." Ez a mondat szerintem a kirántott bodzavirágra is ráillik.A recept:„Tégy egy mély tálba fél liter finom lisztet, önts hozzá folytonos keverés mellett fél liter fehér bort és 3 kanálnyi forró finom olajat és keverd egy késhegynyi sóval sima tésztává. Ha ez megtörtént, 4 tojás fehérjének a habját könnyedén belekeverjük; mártsd az akác- vagy bodzavirágot néhányszor hideg vízbe és tedd az abroszra, hogy a víz leszikkadhasson, azután a virágokat szárukig a tésztába mártjuk és forró zsírban kirántjuk; ha világosbarna színt kaptak, a habszedőkanállal kiszedjük és magasan egy tálra rakjuk, mire cukorral bőven behintjük.”A technika logikája azonos azzal, amit ma tempurának neveznénk: a fehérbor a tészta glutén szerkezetét lazítja, a habbá vert tojásfehérje levegőt visz a masszába – az eredmény egy rendkívül könnyű, ropogós bevonat.Shutterstock3. BodzalelőhelyekBudapest környékén elég sok helyen találni vadon növő fekete bodzát, főleg erdőszéleken, földutak mentén, patakpartokon. Most, május vége és június eleje között van a legjobb időszak a virág szedésére.A Budai-hegységben például a Normafa, a János-hegy és a Budakeszi felé vezető turistautak mentén sok bodzabokor nő, főleg ott, ahol az erdő ritkul vagy rétekhez csatlakozik. A Pilis környéke is nagyon jó célpont: Pilisborosjenő, Solymár és Pilisszentiván környékén rengeteg bokor található erdőszéleken és dűlőutak mellett.A déli agglomerációban Halásztelek és a Lakihegyi adótorony környékét is sokan ajánlják, mert ott mezős, kevésbé beépített részeken nő a bodza. Hasonlóan jó lehet a Csepel-sziget és a Ráckevei-Duna ág környéke, például Királyerdő vagy a Tamariska-domb térsége. A Szentendrei-szigeten, Tahitótfalu és Kisoroszi körül szintén sok vadbodza van, különösen az ártéri részeken és a kisebb földutaknál.Nagyon jó segítség élő térképes kereséshez az iNaturalist is, ahol bárki szabadon bejelölheti, hogy hol talált bodzát.Szedésnél érdemes kerülni a forgalmas utak melletti bokrokat, mert a virág könnyen összeszedi a port és a szennyeződést, márpedig a legjobb hőkezelés és tisztítás nélkül felhasználni a virágot, akkor őrzi meg a legtöbb aromát. A legjobb a teljesen kinyílt, erősen illatos virágzat, amit száraz időben, lehetőleg délelőtt érdemes gyűjteni. Eső után jobb várni egy napot, hogy újra intenzív legyen az illata és az aromája.4. Szörp egy kicsit másképpen