Miután 2023 decemberében hivatalba lépett Lengyelországban Donald Tusk kormánykoalíciója, több mint egy tucat civil szervezet addigi vezetője került miniszteri, miniszterhelyettesi és felügyeleti pozíciókba, kiüresítve ezzel a civil szektor egyes részeit. Egy olyan helyzetben történt mindez, amikor égető szükség lett volna az új kormány felügyeletére.
Másfél évvel később Ewa Kulik-Bielińska, a Stefan Batory Alapítvány akkor leköszönő igazgatója egy az OKO.press által is közölt írásában arra világított rá, hogy a civil szervezetekből a kormányzati pozíciókba való átmozgatások „nem eredményeztek új minőséget a szervezetek, a kormány és a parlament közötti kapcsolatokban”. Akkor azt írta, hogy a konzultációs folyamatok nem javultak a korábbiakhoz képest, a szervezeteket pedig továbbra is „kérlelőként, nem pedig partnerként, a tudás és szakértelem forrásaként” kezelik. De a legfontosabb meglátása talán az volt, hogy a kormányzati pozícióban dolgozó egykori kollégákkal szembeni kritikát a civil szervezetekben elnyomja a személyes lojalitás.
A Tisza Párt áprilisi kétharmados győzelme után a kormányváltással ha egyelőre nem is ugyanolyan, de bizonyos pontokban akár a lengyelországihoz hasonló helyzet lehet kialakulóban Magyarországon is. Már ha nem figyelünk oda már most, a nulladik pillanatban.
