A Rogán-féle minisztériumnak, - amely az állami kommunikáció valamennyi tenderét kezelte -, hosszú éveken át az egyik kedvenc elfoglaltsága volt, hogy túráztassa a szerződések tartalma iránt érdeklődő újságírókat, akik közérdekű adatigényléssel fordultak az állami szervhez. Ha valaki kikérte az iratokat, rendszerint személyes betekintésre hívták be az Iskola utcai épület egyik termébe, arra hivatkozva, hogy
„az adatigénylésben kért iratok jelentős terjedelmére tekintettel” nem teljesíthető más módon az adatok megismerése – például elektronikus megküldéssel –, mert az aránytalan nehézséget okozna a szervnek.
A mezei újságírónak így nem maradt más választása, mint órákon át görnyedni az elé tolt aktahalmazok fölött – már ameddig volt mit nézni –, újratanulva a kézírást, amiről addigra nagyjából mindannyiunk szenzomotoros idegrendszere megfeledkeztett. Az elektronikus eszközöket ugyanis előzőleg valamilyen homályos indokra hivatkozva le kellett adni a portán.
Az aHang legutóbbi, Nemzeti Petícióval kapcsolatos adatigénylésére adott válaszból azonban kiderült: bakfitty volt az egész elmúlt tizenvalahány év. Az Orbán-korszak utolsó, Nemzeti Petíció néven futó nemzeti konzultációjának költéseire vonatkozó dokumentumok egy részét – láss csodát – utolsó leheletükkel elektronikusan küldték el az adatigénylőnek.
