Egy idős kutya gondozása tanácstalanságot okozhat és érzelmileg is megterhelő lehet, különösen akkor, ha a viselkedésbeli változások alig észrevehetők vagy nehezen értelmezhetők. A kutya nem találja a helyét a lakásban, máshogy viselkedik, mint korábban, vagy egyszerűen „nem olyan, mint régen”, a gazda pedig érzi, hogy valami megváltozott, de nem tudja pontosan megmondani, hogy mi. Ahogy az ELTE Etológia Tanszék új kutatásában részt vevő egyik gazda fogalmazott: „Azt sem tudtam eldönteni, hogy ez is valamilyen demens vonás, vagy esetleg a hallása nem tökéletes…”.
A kutatás szerint a kognitív hanyatlással érintett kutyák gazdái gyakran hasonló bizonytalanságot élnek meg, és a kezdeti tüneteket sokszor a normális öregedés részének tekintik. A gazdákkal készült interjúk alapján a felismerés és a segítségkérés gyakran késik. Sokaknak nehéz eldönteniük, mikor fér még bele az öregedésbe egy megváltozott viselkedés, és mikor jelez már problémát, ami arra is rámutat, hogy a gazdák mindennapi tapasztalatai és a klinikai diagnózis között sokszor jelentős szakadék van.
Mivel egyre több kutya él meg magas életkort, gyakrabban jelennek meg az életkorral összefüggő kognitív problémák is. Az egyik ilyen állapot a kutyák kognitív diszfunkciója, angol rövidítéssel CCD vagy CCDS, amely a humán demenciához hasonló változásokkal járhat. A folyamat lassan alakul ki: a kutya könnyebben eltéved, megváltozik a viselkedése, felborul az alvásritmusa, vagy elveszíti a szobatisztaságát. Ezek a változások nem egyszerűen az öregedés természetes velejárói, hanem kognitív hanyatlásra is utalhatnak.
