IV. Miklós pápa 1292-es halála után a konklávé világi uralkodók befolyása miatt két évig nem tudott megegyezni az utód személyében, a bíborosok végül arany középútként egy remetét, az akkor 80 esztendős Latino Malabranca Orsinit ültették Szent Péter trónjára. Ő lett V. Celesztin – az első pápa, aki nem volt bíboros –, Itália egyik legszigorúbb remetecsoportjának vezetője, aki egész életét a természetben, Dél-Itália barlangjaiban töltötte – írja a Rubicon.hu. Celesztin szent életű, jámbor ember volt, de a politikához és a világi ügyekhez semmit nem értett. Nem volt hajlandó Rómába költözni, 1294 júliusában kezdődött pontifikátusa idején végig a nápolyi Castel Nuovóban élt. Általában a bíborosok megkérdezése nélkül hozta döntéseit, címeket osztogatott, törvényeket alkotott
jó szándékkal teljesítve alattvalói legtöbb kérését, gyakran előfordult, hogy több személynek ugyanazt a pozíciót adományozta.
Az idős egyházfő hamar belefáradt a feladatokba, ám a pápa lemondására korábban nem volt precedens, így alig négy hónap után maga hozott törvényt, amely lehetővé tette visszavonulását. Mivel azonban lemondásának érvényessége nem volt egyértelmű, utóda, VIII. Bonifác igyekezett maga mellett tartani, nehogy riválisai felhasználják ellene. Csakhogy az idős expápa egy alkalommal megszökött, és visszatért otthonába, az Abruzzók hegyeibe.
