A 2011-ben bezárt Boulevard és Brezsnyev (BB) Galéria indulásának húszéves évfordulóján átfogó kiállítással emlékeznek az egykori működésre. Megidézik a hely kreatív káoszát: festmények, szobrok, fotográfiák, a galériával kapcsolatos dokumentumok és tárgyak vegyesen installálva töltik meg a Kult7 Galériát. Minimális nosztalgia, maximális energia és tehetség.400 kiállító és közel 100 kiállítás a fennállás öt éve alatt – ez a BB működésének mérlege. Az egy hónapon át befogadóhelyként szolgáló Kult7 galéria nagyobbik termébe egy olyan tüllfüggöny szétrebbenő szárnyai között lehet belépni, amelyen sok-sok név olvasható: képzőművészek, alkotók, és a BB egykori munkatársainak nevei. A feketével nyomtatottak között jó pár halványszürke is van. Ők azok, akik már nem tudnak itt lenni. Húsz év hosszú idő, mára több halottja is van a galériának. Meg persze gyerekei is, jó páran rohangásznak a legalább százötven megjelent között a megnyitón. Kiállítási enteriőrKult7 GalériaA mostani, az alapítás húsz éves jubileumára időzített esemény hangulata egy osztálytalálkozó, egy kiállításmegnyitó és egy születésnapi összejövetel keveréke volt. Az embersűrűség és a felfokozott hangulat miatt a „házigazdával”, az egykori alapítóval és galériavezetővel, Victora Zsolttal a megnyitón nem is lehetett hosszan beszélgetni, csak az azt követő napokban:„A Király utca 39-ben található üzlethelyiség egy kicsike, varázslatos hely volt. 2005-ben vettem, egy nehéz magánéleti időszak után. Három év leforgása alatt meghalt az apukám, az anyukám, a kutyám, valamint elváltam és csődbe ment a vállalkozásom. Korábban éveken át tolmácsoltam, kereskedtem, Franciaországba jártam heti szinten. De aztán történtek ezek a furcsa dolgok, hogy meghalt mindenki, csőd és minden. Volt valamennyi megtakarításom, és úgy voltam vele, hogy két évig biztos elvagyok belőle. Szóval vettem egy nagy füles fotelt, és beültem a frissen vett Király utcai üzletbe. Szép lassan elindult egy kis kultúrbazár. Wahorn András avatta fel a galériát 2006 szeptember 12-én. Akkorra már volt körülöttem huszonvalahány művészbarát, akik hoztak saját festményeket, művészeti tárgyakat, kialakult a galériás lét. Eleinte nem is volt for-profit a működés, inkább csak szerettem volna túlélni az élet hozta sokkhatásokat.”Emlékszik még az olvasó arra, milyen volt a Király utcának a Duna felé eső része a mostani turistahorda és az etető, itató, és mulattató egységek sokasága nélkül? Az ingatlanfejlesztéssel járó anyagi fellendülés és a szintén azzal járó szociális amortizálódás előtt? A még keresetlen kacatokon kivirágzó bulinegyed relatív korai fázisában, a 2008-ban beütő gazdasági válság előtti években? Ebben a közegben, a még kopott és lelakott bérházak között kezdett el működni a Boulevard és Brezsnyev egy élénk piros színnel kifestett portál (design: Fóti Lázár) mögött. Kicsit közösségi helyként, kicsit klubként, kicsit galériaként.„Egyszer csak bejött egy ember, és vett valamit – teljesen döbbenetes volt. Elindult valami. De olyan szinten, hogy volt, hogy egy neves filmes ügynökség vezetője másfél millió forintért vett dolgokat, legalább 15 művet. Jó művészekkel vettem magam körül, jó műalkotásokat lehetett találni nálam. Ez a pár év, 2006-tól kb. 2008 végéig parádé volt. Lettek visszajáró gyűjtők, sőt, már a második évben sikerült azt elérnem, hogy valami hasznot is termeljen a galéria. Miután kifizettem az alkalmazottat, a bérleti díjakat, a közüzemi számlákat és a lakbéremet, még maradt is. Volt egy dumám: ‘Ajándékozz művészetet! Nálam negyvenezer egy kisméretű képzőművészeti alkotás, és áll mögötte egy ember, akinek segítesz a vásárlásoddal, neked meg lesz egy egyedi alkotásod!’ És tényleg: jöttek fiatalok, és nem az IKEA-ból vettek nyomatokat a lakásba, hanem a galériában 40 ezerért képeket. Bevontam a művészeket: ‘Szeretnél egy kiállítást? Oké, akkor szervezd meg, csinálj egy flyert, ha nem tudsz, akkor csináltass!’ Sokat ötleteltünk, de a spontán ötletelést mindig követte cselekvés. És igyekeztem minél több dolgot dokumentálni is.”Számos, a Képző- és Iparművészeti Egyetemről frissen kikerült fiatal alkotó később felívelő (vagy esetenként végleg félbemaradó) pályája a BB-ben kezdődött el.A rekonstruált egykori kisterem, a jobb hátsó falon László-Kiss Dezső képén Victora Zsolt és Brezsnyev nevű kutyája láthatóKult7 Galéria„Azon gondolkodtam, ahogy jöttem erre az évfordulós megnyitóra, hogy az a fajta szabadság, ami azon a helyen volt, ma már nincsen. Megváltozott a közeg” – mondja Szemző Zsófia képzőművész. „Persze a BB működése idején mindenki húsz évvel fiatalabb volt, de nem csak fiatalok jártak oda, hanem idősebbek is. Úgy működött, mint egy otthon; volt, akinek szórakozó-, volt, akinek pihenőhely volt. Különutas intézmény, ahova sokan feltöltődni jártak be. Semmilyen szempontból nem volt homogén. Autonóm művészek és autodidakta figurák, képzettek és outsiderek is megfordultak ott. Olyanok, akikkel másfajta közegben soha nem találkoztam volna.”„Akkoriban, amikor a Boulevard és Brezsnyevbe jártam, azt gondoltam, hogy majd úgy fog eltelni az életem, hogy sok szép képet festek, és mind meg fogják venni gazdag emberek, jó sok pénzért” – mondja Fuchs Tamás festőművész. „Részben lett csak így, ma is festek és ki is állítok, de többen csodálkoznak, hogy honnan van energiám munka után hazamenve képeket festeni, aztán még a hétvégén is. Ez nem mindenkinek sikerül közülünk.”„Az itt látható képem címe – amiként kezdtem, végig ugyanaz maradtam – egy Pilinszky-versből van, és egy kicsit arra reflektál, ahogyan a pályafutásom indult, és ahogyan ma is vagyok” – mondja Takács Máté képzőművész. „Mindig dolgoztam a festés vagy más alkotótevékenységeim mellett; outsider vagyok, nem tagozódtam be soha teljesen a képzőművészeti szcénába.”A BB egykori kiállításai eltértek más galériákétól. Sokféle random tárgy került spontán módon a kiállított művek mellé és köré. A rendezetlenség volt, akit taszított, de volt, akit meg éppen ez vonzott. A kissé kuszán installált izgalmas, kísérletező, kvalitásos művek egy része külföldön is járt: a 2007-es 12. Dokumenta egyik off programjaként meghívták a galériát Kasselbe.Mucsy SzilviaKult7 GalériaMucsy Szilvia fotóművész a Boulevard és Brezsnyev működésének öt éve alatt számos fotókiállítást szervezett, és a mostani emlékkiállításra is ő válogatta a fotókat:„Nagy volt a hálózatom: akkoriban a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának (FFS) voltam az egyik vezetője, és persze ott voltak a MOME-ról is a volt évfolyamtársaim, szóval sokaknak tudtam szólni. Szerveztünk a BB-be olyan kiállítást, amely tisztán fotós anyag volt, meg olyat is, ahol a fotográfia vegyesen volt különféle képzőművészeti műfajokkal, ami szerintem fantasztikus dolog. A mostani alkalomra azt kértem a fotográfusoktól, hogy lehetőleg olyan képeket adjanak, amik annak idején is ki voltak állítva. Ezért itt a fotószekció bizonyos fokig a 2000-es évek speciális szelete is egyben.”Fabricius Anna fotóművésznek a kiállításon látható képe abból a sorozatból van, amellyel annak idején diplomázott:Fabricius AnnaKult7 Galéria„Az azóta eltelt időben nem változott az alkotói módszerem, hús-vér, hétköznapi emberekkel dolgozom együtt megrendezett jeleneteket konstruálva. Húsz évvel ezelőtt nyilvánvalóan még sok volt a vakfolt, nem feltétlenül látja az ember a pálya elején a realitásokat. A mostani fiatalok hozzánk képest nagyon máshogy mozognak, jobban tudnak pályázatokhoz kapcsolódni, jobban látják a nemzetközi szcénát. De nem panaszkodom, a 2005-ös énem borzasztó boldog volt, mert nemrég volt az élete első kiállítása, ma pedig azért vagyok boldog, mert a MOME MA-tanáraként nap mint nap foglalkozhatok a fotográfiával mások munkáin keresztül.”A megnyitó személynek felkért Szabó Noémi művészettörténész egy korai írásában még bírálta a galériát, később azonban annyira közel került hozzá, hogy részt is vett néhány projektben: „15-20 évvel ezelőtt itt, a Belső Erzsébetvárosban a Sirály, a Tűzraktér, az Ellátó Bár, a Kuplung és a többi hasonló tulajdonképpen közösségi térként létezett. Folyamatos átjárás és befogadó hangulat jellemezte azt az időszakot.”Victora Zsolt a 2008-as gazdasági válságot követő időszakról is mesélt: „Amikor beütött a 2008-as gazdasági válság, leállt minden. Az egyik gyűjtőm mondta akkoriban azt, ami más vevőkre is jellemző lehetett: van pénze, de kivár, nincs kedve vásárolni semmit, mert nem tudja, hogy mi lesz. Hernád Géza művei Kult7 GalériaErzsébetvárosban akkoriban rengeteg üzlethelyiség üresen állt, nem adta ki az önkormányzat. Még a Király 39-cel egyidőben szereztem egy nagyméretű, magántulajdonban álló üzlethelyiséget a szemben lévő oldalon; nagyon szerettük, ott voltak az időszakos kiállítások, és egy pingpongasztalt is betettünk, hogy legyen sport is. A Budapesti Ingatlanfejlesztőtől (BIF) béreltük havi 40 ezer forintért, ami nem nagy pénz, de egy idő múlva azt se tudtuk fizetni, ki is rúgtak onnan. Negatív spirálba kerültem, a Király utca 39-es szám alatti helyet el is kellett adnom.Később, 2010-ben elfoglaltuk azt a sarki üzletet, amelyik az önkormányzat tulajdonában volt, videót is készítettünk a térfoglalásról. A testület fideszes és MSZP-s tagjai békén hagytak egy darabig, szerintem azért, mert nem tudták, kinek az embere vagyok. De aztán rájöttek, hogy senkié sem, ezért aztán közös erővel kirúgtak a kormányváltás után. A Sirály befogadott egy ideig, de rövidesen nekik is menni kellett. Ott véget is ért a történet.”2011-ben tűnt el végleg az egész zajos, káoszos, vicces és kreatív társaság a BB fennállása alatt belakott összes Király utcai saját tulajdonú, bérelt, squattolt, illetve szívességből átadott helyiségből. Ezalatt az öt év alatt egy teljes kört bejárt a galéria a fellendüléstől kezdve a megtorpanáson, költözéseken és a hivatalokkal való hiábavaló egyeztetéseken át a feloszlásig. A hivatalos utakon tett ismételt erőfeszítéseikről lehet némi benyomást szerezni azokat a fénymásolt dokumentumokat lapozgatva, amelyeket a kiállítás hátsó termében raktak ki egy asztalra. Ugyanitt megpihenhetünk a legendás chesterfield kanapén vagy a füles fotelben is, amelyek szintén a BB legelső lakóhelyét hivatottak megidézni.Az utolsó bezárás és a mostani emlékkiállítás közötti években a volt galériás padlásról pincére hurcolta magával a nála hagyott-felejtett, valamint a neki ajándékozott műtárgyakat.„Nem hiányzik néha egy saját galéria?” – kérdem Victora Zsoltot, akinek a BB bezárásával szinte párhuzamosan (illetve utána) volt még egy egészen más jellegű köre is, de az egy teljesen más történet.„Szívesen csinálnék egy galériát, hogyha idejönne egy gazdag ember, vagy a kulturális minisztériumtól valaki, és azt mondaná, hogy három évre biztosítom neked azt, hogy létrehozz egyet a saját koncepciód alapján és működtesd, itt van rá 80-100 millió forint. Ugyanis helyiséget bérelni, berendezni, üzemeltetni, fizetéseket adni, az ennyibe kerül. Nincs értelme úgy belevágni, mint annak idején, hogy csináljuk, majd lesz valami. Ma már nem megy az, hogy van egy ütős kirakatod, üvölt az utcára Zappa zenéje, én meg bent ülök egy fotelben” – érkezik a válasz.„Jársz kiállításokra?” – kérdem végül. „Hát nagyon ritkán.”A kiállítás megtekinthető október 3-ig a Klauzál téri Kult7 Galériában; kurátorok: Victora Zsolt, Bánki Ákos, Mucsy Szilvia. Csütörtökönként 16.00 órától Victora Zsolt vezetést tart.Nyitókép: Kiállítási enteriőr Fotó: Kult7 Galéria