A kutyák több mint 14 000 éve vadásznak velünk, őrzik az állatállományt, az utóbbi időben pedig mellettünk kucorognak a kanapén. Idővel rendkívül jól megtanulták értelmezni gesztusainkat és követni jelzéseinket. A kutatók most úgy vélik, hogy a kutyák az egyik legnagyobb rejtély megválaszolásában is segíthetnek, abban:

hogyan vált az ember az egyetlen olyan fajjá, amely képes a beszédre?

Dr. Faragó Tamás, az Eötvös Loránd Egyetem bioakusztikai kutatója közel két évtizede vizsgálja a kutyák hangkommunikációját. A Horizon lapban részletesen bemutatott, uniós finanszírozású K9VocLearn projekt keretében csapatával azt kutatja, hogy a háziasítás megváltoztatta-e az ebek hanghasználatát, és hogy ez mit árul el a mi nyelvünk fejlődéséről.

Nem véletlen, hogy a kutyákat vizsgálják

A kutatók azt nézték meg, elsajátították-e a kutyák a vokális tanulás alapelemeit – vagyis képesek-e hallás után módosítani a hangadásaikat. Míg például a delfinek képesek erre, legközelebbi rokonaink, az emberszabású majmok vokális rugalmassága rendkívül korlátozott. A kutyák viszont az önháziasítási hipotézis megértésében is kulcsszerepet játszhatnak, amely szerint az emberi evolúció során is a nagyobb fokú szociális tolerancia és az együttműködés terjedt el.