Hat nappal a brutális nepáli gleccserkatasztrófa után a tudományos közvéleményben is kezd kirajzolódni, hogyan alakulhatott ki a pusztító sár-, jég- és kőlavina, amely több ezer ember haláláért és eltűnéséért felelős. Az okokból pedig az is nyilvánvaló, hogy nem távoli, egzotikus eseményről van szó: ami Nepálban történt, az Európában már egy ideje zajlik. A tartós meleg hatására tűnik el a hegyeket, sziklafalakat összetartó jégréteg, a permafroszt, ami nagyobb és pusztítóbb következményekkel jár, mint amit a korábbi olvadási szakaszban tapasztaltunk. (A pemrafroszt, a tartósan fagyott talaj egyébként a sarkokhoz közel a sík területeken is megtalálható, és visszafordíthatatlannak látszó kiolvadása ott is súlyos problémákat okoz.)Az idei rekordmeleg nyár fordulópontnak tűnik Európa hegyvidékein. Egész hegyi régiók váltak életveszélyessé, népszerű turisztikai célpontokat kellett lezárni. Ez pedig nemcsak a hegymászókat, kirándulókat vagy a síelőket érinti, hanem az egész kontinenst. A közelben lakókat a hegyomlások fenyegetik, a szélesebb régióban pedig a vízellátás került veszélybe, hiszen az Alpok gleccserei közvetlen kapcsolatban állnak a legnagyobb európai folyókkal, a Dunával, a Rajnával vagy a Póval.De mielőtt rátérnénk a háztáji problémáinkra, nézzük meg, mi történt augusztus 26-án Nepálban.180-nal robogott a villámáradatReggel 8:37-kor a világ több szeizmológiai állomása is a Richter-skála szerinti 5,2–5,7 közti rengést érzékelt Nepál északi részéből. Bár az első jelentések földrengésről szóltak, később egyebek mellett az Egyesült Államok Földtani Intézete (USGS) megerősítette, hogy szó sincs földrengésről: a Langtang Lirung nevű nepáli csúcs alatt, 5200 méter magasságban szakadt le egy gleccser alsó része, amely 1200 métert zuhanva a völgyfenékbe csapódott. Ez az esemény keltett olyan rezgéseket, mint amit egy 5,2-es földrengés okozott volna. https://youtu.be/CT7PSJD0LV4A lezúduló jég, szikla, és egyéb törmelék hatalmas sebességgel folyt tovább Lende Khola folyón, majd a Trishuli vízrendszerében. A számítások szerint a törmelékár ekkor 180-190 kilométeres sebességgel száguldott, így érthető, hogy alig hét perccel a leszakadás után már elérte a kínai-nepáli határátkelőt, a 20 kilométerre álló a Gyirong Portot, majd percekre rá elsöpörte a nepáli oldalon álló Rasuwagadhi vámkomplexumot és a Friendship hidat. Az áradás felvételei bejárták a világsajtót, így nem kell magyarázni, milyen pusztítást végzett a vízből, sárból, sziklákból és egyéb törmelékből álló áradás, amely 100 kilométeren át rohant a Trishuli medrében. A folyó vízszintje fél óra alatt kilenc métert emelkedett, elsodorva hidakat, falvakat és kisvárosokat. A kínai és nepáli oldalon keddre már több mint ezer halálos áldozatot regisztráltak, az eltűntek száma pedig a négyezret közelíti csak Nepálban.Jelenleg is zajlik egy mentőexpedíció annak a 955 munkásnak a felkutatására, akik közül sokan valószínűleg egy vízerőmű elzáródott alagútjában rekedtek.Egy nő a nepáli árvízben eltűnt személyek fényképeit nézi a katmandui Tribhuvan Egyetemi Oktatókórházban 2026. augusztus 30-ánAFP / MANAN VATSYAYANAMindeddig a katasztrófa távolinak tűnik, hiszen az egész a Himalájából indul, ráadásul egy különösen magas és a hegymászók közt rettegettnek számító 7234 méteres hegyről. (Mellékszál, de a Langtang Lirung meredek oldalai az utóbbi évtizedekben több neves mászó életét követelték.) A lezúduló jég és törmelék tömege is olyan léptéket mutat, ami Európában ismeretlen. Maga a folyamat ugyanakkor nagyon is érint minket. Nem földrengés okozta, és nem is gleccsertó