Hosszú idő után ismét az euró került a hazai gazdasági viták középpontjába, így természetesen mi is folyamatosan kapjuk az erre vonatkozó kérdéseket. Az egyik, ami szinte mindig felmerül: jó, de mikor?
Milyen előnyei és hátrányai lennének az euró bevezetésének reálgazdasági szempontból, milyen piaci következményekkel járna a közös valuta bevezetése? Mekkora az esélye annak, hogy Magyarország valóban bevezeti az eurót? A 2031-es céldátum sokaknak meglehetősen ambiciózus vállalásnak hangzik. Nagy a szórás az egyes elemzőházak között: vannak, akik nagy esélyt adnak akár a korai bevezetésnek is, de olyanok is akadnak, akik csak a következő évtized közepére várják reálisan a magyar eurót. Noha nekünk is megvannak az intuitív becsléseink az egyes lehetséges céldátumokhoz, sokkal izgalmasabb az a kérdés: mit gondol erről maga a pénzügyi piac?Ennek megfejtéséhez az egyik legalkalmasabb mérőszám a határidős kamatcsereügylet (forward interest rate swap). Ez a derivatív eszköz a piac jövőbeli kamatvárakozásait tükrözi. Az 5y5y swap ráta például azt mutatja meg, milyen átlagos kamatszintre számít a piac egy 5 év múlva kezdődő, újabb 5 éves időszakban. Amennyiben ezt a forintos és az eurós kamatra is kiszámítjuk, a két érték különbsége – az 5y5y swap spread – azt mutatja meg, mekkora hosszú távú nominális kamatkülönbséget áraz a piac a forint és az euró között.A logika egyszerű: ha Magyarország hosszú távon is saját valutával és önálló monetáris politikával működik, indokolt lehet a magyar kamatok magasabb szintje. Ha viszont egyre valószínűbbé válik az euró bevezetése, akkor a magyar és az eurózónás hosszú kamatoknak fokozatosan közeledniük kell egymáshoz. Ha biztos lenne, hogy Magyarország az adott időhorizonton már az euróövezet tagja lesz, a két monetáris rendszer közötti kamatkülönbségnek lényegében el kellene tűnnie.Éppen ezért az 5y5y swap spread alkalmas lehet arra, hogy megbecsüljük, mekkora valószínűséget tulajdonít a piac a magyar euró bevezetésének 2031-re. Jelenleg a hazai 5y5y swap kamata mintegy 5 százalék, míg az azonos lejáratú eurós swapé 3,4 százalék körül alakul, vagyis a különbség nagyjából 160 bázispont. A tavalyi évben ugyanez a különbség még átlagosan 420 bázispont körül alakult. Ha pusztán ebből indulnánk ki, könnyű lenne azt mondani, hogy a piac 260 bázispontnyi kamatkonvergenciát, vagyis a két kamatszint közötti különbség 62 százalékos eltűnését árazza. Csakhogy ez túl egyszerű következtetés lenne.
