A 6-os kartonok és a mágnesszalagok adatai csak korlátozottan alkalmasak arra, hogy valakinek a tényleges besúgói tevékenységét meg lehessen ítélni, ráadásul nem is csak ez a baj az elfogadás alatt álló törvényjavaslattal.
Ha valamit eddig elleneztek az 1990 előtti állambiztonsággal foglalkozó történészek, az az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala volt. Ezek ugyanis nem nyújtanak képet arról, ki hogyan dolgozott az állambiztonságnak, szorgos jelentő volt-e, vagy már a beszervezése után megpróbált kihátrálni. Márpedig idén októberben csak az úgynevezett 6-os kartonokat és a mágnesszalagokon lévő nyilvántartásokat hozzák nyilvánosságra, ezek pedig nem sokat mondanak arról a tevékenységről, amit a beszervezett végzett. Ez már az 1990-es évek elején kiderült, amikor politikusok próbálták egymást besározni. Gyorsan előkerült Torgyán József és Csurka István beszervezésének ténye, ahogyan később Dornbach Alajosé is, ám az is kiderült, hogy tényleges tevékenységet egyikük sem végzett. A 6-os karton rejtélyeAz 1990-ben megalakult parlament nemzetbiztonsági bizottságának tagjáról, Szokolay Zoltánról akkor nem került elő semmi, viszont később az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának átadott iratokból kiderült, hogy ő szorgos jelentésíró volt. Ha idén októberben csak a hálózati nyilvántartás adatai kerülnek fel a világhálóra, úgy ez a különbség első látásra nem derül majd ki az érdeklődők számára.Hasonló a helyzet a Nobel-díjas Karikó Katalinnal is, akinek van 6-os kartonja, de nincsenek rajta olyan adatok, amelyek azt valószínűsítenék, hogy tevékeny ügynök lett volna. Mert aki figyelmesen olvassa majd a 6-os kartont, az találhat jeleket arra, hogy ki ténykedett igazán besúgóként, ám erre a nyilvánosságra hozatal után várhatóan nem sokan szánnak majd energiát.
