7827 — ezt a sorszámot és a hétfői dátumot fogják felgravírozni arra a méregdrága órára, amit az a hajózó kap, aki a szolnoki katonai repülőtéren földre tett egy műszereit elvesztő Gripent, majd katapultált belőle, mielőtt az irányíthatatlanná vált, kitért a futópályáról és kigyulladt. A sorszámot a katapultülés gyártója, a brit Martin Baker posztolta, ahol nem lehet rossz érzés közösségimédia-kezelőnek lenni, hiszen – legalábbis a túlélés szempontjából – a katapultálás, ha megkezdik, jellemzően sikeres.
Pedig ez nem magától értetődő: egy földön lévő gép esetén tíz emelet magasba lövi ki egy rakéta az ülést, miután apró patronok lerobbantották a fülketetőt. A 12-20 G-s terhelés során a fej egy pillanatig 120 kiló súlyával nyomja a nyakat, miközben 1-2 centit összemegy az érintettek gerince, és akkor mindez még a jobbik eset, a lábba szoruló vér miatti ájulás vagy átmeneti látásvesztés nélkül. A gyártócégnél elég élénk az élet a kommentekben, van, aki két sorszám birtokosaként is hálálkodik:
őt azért megkérdezném, a második után is visszaült-e egy újabb gépbe, vagy egy életre kirulettezte magát.
A Puma század pilótája mindenesetre, ha rajta múlik, visszaül Kecskeméten.
A Martin Baker eredetileg maga is repülőket gyártott, mígnem a két alapító közül Valentine Baker 1942-ben meghalt egy rossz véget ért tesztrepülésben. Az utóbb lovaggá ütött James Martin ekkor váltott a repülésbiztonsági profilra, idővel feltalálva a modern katapultülést, amit a most is családi kézben lévő cég terít a nyugati orientációjú országok hadseregei között.
