Dejcsics Konrád nagyon ért a szelíd provokációhoz. A Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója az Arcus Temporum művészeti fesztivál Orgonák, vásznak, mesterek elnevezésű programján vezette a gyanútlan látogatókat a Szent Márton Bazilika altemplomába, amelynek a félhomályába a teret betöltő orgona hangjára érkeztünk meg. Ez itt a bazilika legsötétebb pontja, a kripta, a temetkezés helye, a félhomályban azonban egyszer csak felsejlik egy olyan festmény, amely az élet hús-vér valóságát tárja elénk.Mi van akkor, amikor elfeledkezünk valakiről, mert nem férfiasan vívja ki magának a figyelmet? – kérdezi Konrád atya, nem sokkal az után, hogy elhal az orgona férfias energiája a térben. Czene Márta Mária 2022 című képének eleve hatalmas ereje van, de az orgona felvezetése és a tér atmoszférája mintha csak felerősítené a hatását. „A Mária-kép festésekor a halálnak és a születésnek a misztikus közelsége foglalkoztatott. Az anyai féltés annak tudata, hogy aki megszületett, az meg is fog halni. Ilyenformán nem csak Mária a megváltót, de minden anya a biztos halálra szüli gyermekét” – írta a művész az alkotásáról, amelynek előképe Hans Holbein halott Krisztusa. Az azonos póz itt az empátia gesztusa – tette hozzá Czene Márta. Azt pedig már Konrád atya teszi hozzá, mennyire sokat jelent, hogy egy művész mer úgy beszélni Máriáról, hogy a gesztusában már a megváltás mozzanatát tükrözi. „Nem egy teológiai, hanem egy nagyon mély emberi állítás ez. Az asszony, akiről az egyházban is gyakran elfeledkezünk, valójában ugyanott van, ahol a megváltó fia.Az altemplomban ezen a helyen húsvétkor egy barokk festmény látható a halott Krisztussal. Az Arcus Temporum résztvevői most egy egészen más szemszögből tapasztalhatják meg ugyanazt a történetet.Az idén 22. alkalommal megrendezett pannonhalmi művészeti fesztivál különlegességét talán visszaadja ez a rövid epizód: a tér, a zene, a szöveg, a képzőművészet és a spiritualitás együttes erővel mozgósítja a látogatókban az élményeket. Az Arcus többféle címkét aggat magára, de talán még így is nehéz beskatulyázni az ország egyik – ha nem a – legkisebb és legkülönlegesebb fesztiválját. Amikor Mácsai Pált, az idei Arcus házigazdáját kérdeztem a fesztivál titkáról, ő rögtön többet is beazonosított. „Az első nyilvánvalóan a főapátság szerzetesközösségének a gondolkodása, szelleme. Vagyis, hogy ez a hely ezer éve kortárs. Nagyon ritkán látni, hogy a spiritualitásban gyökerező, tradíciókban és azok szerint élő, azokat ápoló közösség a legfrissebb művészeti törekvésekre kíváncsi, márpedig ennek a fesztiválnak ez a gondolkodás a bázisa. Különleges az Arcus helyszíne is, a földrajza, a levegője. A 800 éves bazilika, vagy épp a kis Müpaként emlegetett előadóterem, vagy a Boldogasszony-káplona, de maga a természet is, mint helyszín, hiszen vannak szabadtéri mozdulások is. Itt a legmélyebb – és legkomolyabban vett – hagyományok egyike, és a legkíváncsibb, nyitott, kortárs gondolkodás találkozik – ettől eredeti és ritka.Mácsai Pál az Arcus Temporum fesztiválonHajdú D. AndrásEnnek a kíváncsi, nyitott és kortárs gondolkodásnak az egyik nagyszabású vállalkozása a képzőművészet és a főapátság élő kapcsolatának az elmélyítése. A főapátság kortárs művészeti programja keretében minden évben időszaki kiállításon merítenek korunk képzőművészetéből. „Mélyi József kurátor segítségével minden évben felkérünk öt-hat kortárs alkotót, akik kifejezetten erre a kiállításra, az adott év témájához kapcsolódva készít új alkotásokat, ezekből néhányat aztán megvásárolunk a főapátság gyűjteményébe – magyarázta Dejcsics Konrád. – Két elképzelésünk van, egyrészt, hogy a kortárs gyűjteményünk olyan alkotásokkal gyarapodjon, amelyek a Pannonhalmával való párbeszédben születtek, másrészt ha ötven év múlva visszatekintünk, a magyar kortárs művészetnek lesz egy olyan szelete, ahol 2016 óta minden évben néhány művész a főapátsággal való párbeszédben, a szerzetesközösséggel közös dinamikában hozott létre új alkotásokat.”A lelkiséget nyilván a helyszín adottságként lehet kezelni, de a bencés szerzetesek úgy léptetik át az embert a spiritualitás kapuján, hogy akár ateistaként is képes kapcsolatba kerülni a lelkével. Az Arcus különlegességéhez hozzátartozik, hogy a programok a bencés szerzetesközösség napirendjének a ritmusába vannak ágyazva, sőt a látogatók részt is vehetnek a reggeli laudesen, a napközi imaórán vagy épp az esti vesperáson – ezek az alkalmak a hívő és nem hívő résztvevőknek is a nehezen megragadható befelé figyelés élményét adják. Ugyanígy különleges élmény végigmenni a Hallgatás ösvényén vagy épp a Labirintuson az arborétumban, főleg úgy, hogy a kísérő szerzetesek eligazítanak abban, hogy hogyan is találkozhatunk önmagunkkal.Dejcsics Konrád a Hallgatás ösvényén kíséri a látogatókat az Arcus Temporum fesztiválonHajdú D. AndrásAhogy Mácsai Pál is említette, a pannonhalmi művészeti fesztivál egyik aduásza a tér és az idő – nem véletlenül kapta az Arcus Temporum nevet, az idő íve itt szervezőelv. A pannonhalmi főapátság állandó jelzőjeként emlegetik az ezeréves falakat, de ennek az időívnek az auráját valóban lehet érezni. Ahogyan a mai kort is – a felújított bazilikában olyan tér jött létre, amely a mai embert szólítja meg. Nemcsak liturgikus tér, hanem mélyen és lényegien emberi tér is.Az Arcus ebbe a térbe hozza be nagyon hangsúlyosan a zenét. „Pannonhalmán a tér soha nem egyszerűen háttér a zene mögött – magyarázza Erdődy Orsolya, a Budapesti Fesztiválzenekar igazgatója és a főapátság zenei főtanácsadója. – A zene szinte »beleíródik« az épületbe, és ettől minden mű másképpen szólal meg, mint egy hagyományos koncertteremben. A bazilika hangszerré válik, az orgona minden zugot betölt, a hegedűk hangja lebeg a szentély fölött, a fuvola csilingelő dallamai az erkélyről kandikálnak. A terek itt mind hozzáadnak valamit a hallgatás élményéhez, saját szellemiségük van.”Hajdú D. AndrásAz idei fesztivál Johann Sebastian Bach és Kurtág György párbeszédére építette a zenei kínálatát. Ahogy Mácsai Pál fogalmazott: „Van egy 101 éves halhatatlan és egy 342 éves halhatatlan, akiknek ráadásul a művészete egymáshoz és a spiritualitáshoz is kapcsolódik. Kurtág mondta, hogy nemcsak a régi zene hat a kortársra, hanem a kortárs is hat a régire – mégpedig bennünk.” Erdődy Orsolya ehhez hozzáteszi: „Az ezeréves monostorban egy háromszáz éves Bach-mű és egy kortárs darab nem egymás mellett állt, hanem valahogy ugyanabban a nagy időben szólalt meg. Bach zenéjében ott van a rend, a szerkezet, a tökéletesen megformált univerzum, Kurtágnál pedig a töredékesség, játékosság. Bach zenéje Kurtág mellett nem tűnt »öregnek«.”A háromnapos fesztivál teltházas koncertjein felhangzott többek között A fúga művészete és a Goldberg-variációk Bachtól, a Kafka-töredékek és a Jelenetek fuvolára Kurtágtól. A helyszín és a szerzetesközösség ugyanakkor hozzáférést adott a liturgikus zenéhez is, amely a maga módján és eszközeivel szintén különleges élményt kínált. „A gregoriánhoz nem kell hívőnek lenni ahhoz, hogy az ember megérezze benne a csendet, az időtlenséget – magyarázta Erdődy Orsolya, hangsúlyozva, hogy a liturgikus zene nem egyszerűen „vallásos zene”: „Nem azért született, hogy lenyűgözze a hallgatót, hanem hogy segítsen valamire figyelni. Talán éppen ez az, amire a mai embernek – hívőnek és nem hívőnek egyaránt – óriási szüksége van: a megállásra, a figyelemre.” Zene és térHajdú D. AndrásAz apátság zenei főtanácsadója nem véletlenül emelte ki Kiss Zsolt vasárnapi mise után felcsendülő orgonajátékát, amely tényleg képes volt arra, hogy kitágítsa a teret és az időt. „A vallásos ember ezt akár imádságként is megélheti, a nem hívő ember pedig megtapasztalhat benne csendet, szépséget, vagy egyszerűen csak megélhet egy nagy élményt. Nem biztos, hogy ugyanazt halljuk ki belőle – de ugyanabban a csendben hallgatjuk.”A fesztivál irodalmi elágazásában Parti Nagy Lajos és Esterházy Péter várta idén a látogatókat, akik Bazsányi Sándor esztéta értő terelgetésének köszönhetően lubickolhattak „a nyelvvel való pofátlan visszaélésben”. A szavak különösen erős hangon koppantak a szintén Bazsányi nevével fémjelzett zenés felolvasószínháza előadáson, amellyel a tíz éve elhunyt Esterházy Péterre emlékezett az Arcus. Bánfalvi Eszter és Mácsai Pál olvasott fel többek között a Hasnyálmirigynaplóból, a Termelési-regényből és a Harmonia caelestisből, a szövegeket pedig Kurtág György darabjai értelmezték és mélyíttették tovább Osztrosits Éva hegedűművésznek köszönhetően, és ugyanígy hozzátettek az összhangzáshoz Nádler István Hét utolsó szó című sorozatának kivetítőn látható festményei.Osztrosits Éva, Bánfalvi Eszter, Bazsányi Sándor és Mácsai Pál az Arcus Temporum fesztiválonHajdú D. AndrásAz Arcus talán legizgalmasabb paradoxona, hogy a főapátság adottságának tekinthető csend még egy fesztivál nyüzsgésében is képes megteremteni a befelé fordulás lehetőségét, miközben épp ez a csend ad okot és teret a kapcsolódásra is. A fesztivál hangsúlyosan közösségteremtő misszióval jött létre, és ezt szinte észrevétlenül segíti elő – például olyan gesztusokkal, hogy egy térben, a gimnázium diákebédlőjében kínálja az étkezést a művészeknek, vendégeknek, szervezőknek és önkénteseknek. Dejcsics Konrád nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy ez a fesztivál olyan hely, ahol „a zene, az irodalom, a képzőművészet és a spiritualitás területein egymással beszélgetve egyszer csak rájövünk, hogy testvérek vagyunk.” Már biztos, hogy jövőre is lesz Arcus Temporum Pannonhalmán. A 2027. augusztus 27. és 29. közé tervezett fesztivál zenei művészeti vezetője Kirill Gerstein orosz-amerikai zongoraművész lesz, a hangversenyek pedig Ludwig van Beethoven és Francisco Coll művei köré épülnek majd.