„A nyolcvanas évek végén járunk. Két zseniális fickó, Vasicza Ferenc és Vasicza József kitaláltak egy szerkezetet, amely egy egyszerű képmanipulálási eljáráson alapult. Ezeket női fodrászüzletekben helyezték el, és a segítségükkel a vendégeknek lehetőségük volt kipróbálni különböző frizurákat úgy, hogy saját arcuk jelent meg egy vágyott hajviselettel. (…) A találmány polaroid technikára épült, így kerültek kapcsolatba a céggel, amely megkérte őket, hogy képviseljék a Polaroidot itthon. Ez volt az azonnali igazolványkép-készítés, a Polaroid Studio Express-hálózat alapja.” Ezt Veres Gábor meséli a Polaroid: című, idén megjelent interjúkötetben. Veres fotográfus, de feltaláló, fejlesztő is, kiterjedt kapcsolatokkal a művészeti világban és egy ponton az USA-ban a két világháború között alapított cég, a Polaroid magyarországi képviseletébe is bekapcsolódott.
A nagyformátumú Polaroid kamera bemutatója Jan Hnízdo részvételével, Antal Imre közreműködésével, az Iparművészeti MúzeumbanFotó: Schwanner Endre, 1992
Forrás:
Magyar Nemzeti Múzeum
A fenti pár sor jól érzékelteti a rendszerváltás utáni időket, a véletlenek, a lehetőségek, a technológia és a leleményesség találkozását: gyors, instant és egyszeri, mint maga a polaroid. Ugyanakkor kimerevített, végtelenített pillanat, ahogy Veres fogalmaz: „a polaroid történetében benne van az egész rendszerváltás története”.
