Az audiovizuális (média)tartalom elérése által generált médiafogyasztásban bekövetkezett változások, a digitális médiapiac átalakulásai, az online reklámokból származó bevételek eloszlása, valamint az online platformok szerepe és felelőssége, mind-mind szemmel láthatóan átalakítják a korábban megszokott médiafogyasztási szokásokat – következésképpen a védendő társadalmi értékek szabályozási mikéntjét is. A kialakult helyzetre a magyarországi szabályozásnak, a piacfelügyeleti rendszernek és a szakpolitikai irányításának is reagálni kell. Az egyre inkább konvergáló szolgáltatások ellenőrzési keretrendszerét a mesterséges intelligencia fokozott terjedése is befolyásolja, így a jelenlegi szabályozásnak ezt is mielőbb kezelnie szükséges. https://hvg.hu/tudomany/20260110_mesterseges-intelligencia-korlatozasa-yoshua-bengioAz EPRA-nak (European Platform of Regulatory Authorities), a médiaszabályozó hatóságokat legrégebb óta tömörítő nemzetközi közösségnek 56 tagja van, 47 országból. A szervezet 2026-os munkaprogramja szerint – tükrözve a konvergáló szolgáltatásfajtákat és a társadalom érzékenységének trendjeit – a szabályozókat érintő legfontosabb szabályozási kihívások a digitális gyermekvédelem biztosítása, a médiába és a társadalomba vetett bizalom megőrzése, a média(szolgáltatásokhoz) való hozzáférés garantálás, és a gyorsan változó technológiai és médiapiaci környezetben a szolgáltatások meghatározása.A 2026-os parlamenti választások után Magyarországon lehetővé vált, hogy az Országgyűlés felülvizsgálja a média- és hírközlési keretrendszert. Ezt a kilencvenes években a neoliberális gazdaságmegközelítések szerint alakították ki, sok szempontból a gazdasági elit érdekeinek megfelelően, 2010 után pedig a kormányzati érdekeknek rendelték alá. Kiemelt fontosságú lenne, hogy a jogalkotó végre helyén kezelje a digitális világgal kapcsolatos szabályozási kérdéseket, és ne kövesse a korábbi 30 év rossz gyakorlatait. https://hvg.hu/360/20250205_hvg-szdsz-mdf-paktum-1990-hankiss-elemer-teveelnok-gombar-csaba-radioelnok-mediahaboru-1992A felülvizsgálatra az eddig még végre nem hajtott európai uniós kötelezettségek miatt is égető szükség van: a mesterséges intelligencia rendelet, a tömegtájékoztatás szabadságáról szóló rendelet, a politikai reklámokról szóló rendelet és az adatvédelmi rendelet vonatkozásában különösképpen.Jelenleg: sokszereplős, mozaikszerű felügyeleti struktúraMagyarországon a vonatkozó szabályozás meglehetősen mozaikszerű és indokolatlanul sokszereplős. A média- és a hírközlés területén a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), az adatvédelem kapcsán a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH), a versenypiacok felügyelete területén a Gazdasági Versenyhivatal (GVH), a „szabályozott iparágak” kapcsán a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH), kiberbiztonsági kérdésekben (NIS2) a Nemzeti Kiberbiztonsági Intézet Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ-NKI) az illetékes, a honvédelmi kiberbiztonsági felügyeleti rendszert szintén az SZTFH felügyeli, a pénzügyi szervezetek felügyelete a Magyar Nemzeti Bankhoz (MNB) tartozik.Ugyanakkor – strukturális politikai és szakmai tervezőmunka hiányában – nem került kijelölésre ún. mesterséges intelligencia hatóság és a politikai reklámtevékenység átláthatóságáért felelős hatóság sem. E szétaprózodott felügyeleti struktúra óhatatlanul magával hozza egyrészről a hatáskör-ütközéseket, másrészről azokat a helyzeteket, amikor az ügyeknek nincs vagy nem jó helyen van gazdája.Melyek a magyar szabályozás megoldandó kérdései?Ha a fenti problémákat összességében vizsgáljuk, láthatjuk, hogy sokszor a témában megnyilvánulók – bár jó szándékkal, de – nem a jó kérdéseket teszik fel. Bármennyire is megalapozott a közszolgálati média teljes felülvizsgálata, 2026-ban a köz- és kereskedelmi médiát is magába foglaló piaccal kapcsolatos kérdések ennél sokkal komplexebbek. Természetesen lényeges kérdés a közszolgálati média szerepe és jelentősége, ugyanakkor észre kell vennünk, hogy ma már nem az az igazi kérdés, hogy hány csatornája van a közszolgálati médiaszolgáltatónak, hanem hogy milyen tartalmakkal versenyzik, hogyan érvényesülhet a közszolgálati tartalom a digitális környezetben vagy hogy milyen hatással van a médiatartalmakra a közösségi média. Ebben az új médiakörnyezetben a szabályozás és a felügyelet nem engedheti meg, hogy tíz-tizenöt évvel ezelőtti kérdésekkel foglalkozzon: ma már más, sokkal összetettebb kérdések a relevánsak. Indokolt-e különválasztani a média- és a hírközlési szabályozást egy olyan korban, ahol a mesterséges intelligencia, a digitális szolgáltatások és az audiovizuális tartalmak fokozottan konvergálnak? Indokolt lehet-e a kiberbiztonsági szabályozás behozatala ebbe a körbe? Indokolt-e egy ennyire sokszereplős felügyeleti rendszert fenntartani? Az bizonyosan leszögezhető, hogy nincs egyetlen olyan megoldás, amire a tökéletes jelzőt lehetne aggatni. Az ország számára a legjobb választás megtalálásához érdemes adat-alapon válaszolni, miután megvizsgáltuk, hogy más országokban milyen megoldások ismeretesek.Általánosságban 2026-ban már leszögezhető, hogy a jó szabályozás figyelemmel van az Európai Uniós szabályozásra, így transzparens (lásd a DSA – digitális szolgáltatásokról szóló rendeletet, GDPR – az adatvédelemről szóló rendeletet, MI-rendelet, EMFA) kockázatkezelő (DSA, EMFA), kockázatkerülő (MI- mesterséges intelligenciáról szóló rendelet), és felhasználó-központú (DSA), amely különösen védi a kockázatoknak kitett csoportokat, mint például a gyermekek és az idősek. Az utóbbi évek meglehetősen gazdag Uniós jogalkotási eredményeit a hazai jogalkotó elég fregmentáltan próbálta beépíteni a hazai jogrendbe – már ha egyáltalán ezek a szabályok implementálásra kerültek. Jól jelképezi ezt az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény, mely 2001-ben született, azóta megszámlálhatatlan módosításon esett át, és jelenleg egyfajta frankensteini szörnyetegként szabályozza egyszerre az online kereskedelmet, az online médiát, az online platformokat, az elektronikus szerződéskötést, a kiskorúak védelmét, az online szálláshely-közvetítőket, és a sort még folytathatnánk.A jó piacfelügyeleti rendszer azonban EU-konform, átlátható, szervezetek közt koordinált, hatékony és egyben gyors. Képes az együttműködésre az Európai Bizottsággal és a többi tagállam társhatóságaival, ugyanakkor szükséges esetben arra is felhatalmazással bír, hogy a magyar felhasználók érdekeiért a jelenleginél jobban kiálljon. Milyen megoldási lehetőségek és jó gyakorlatok ismertek?