Figyelemfelhívó és a megszokott közhelyeken túllépve a médiavilágban zajló átalakulások reális tendenciáit hangsúlyozó írást közölt Cseh Gabriella a HVG oldalán. Ez nagyon hasznos is, mert a magyar nyilvánosságban nem kellően ismert az a nemzetközi kutatási program, amely a platformok irányából tekinti át az európai közmédia-megoldásokat. Ugyanakkor az a következtetés némileg elsikkad, hogy a tartalomgyártás továbbra is közösségi forrásokból finanszírozott intézmények (hívjuk közmédiának) felelőssége és kompetenciája, még a külső gyártást (pályázati, stb. formában felkért közreműködők), és annak minőség-ellenőrzését is ilyen mechanizmusban végzik. Vagyis, az írásában említett BBC vagy a norvég, illetve dán közmédia súlya és jelentősége megmarad a tartalomgyártásban és a sugárzás biztosításában. (Ők a műsorszolgáltatás technikája számára keresnek új platformstratégiákat.) https://hvg.hu/360/20260608_kozszolgalati-media-kozossegi-media-platform-algoritmus-tartalom-fuggetlensegSzemben az árral és az algoritmusokkalÉppen ez, a közfinanszírozás az, ami garantálja, hogy a cikkben is kiemelt jelentőségűként tárgyalt demokratikus közösségi funkcióját ellátja a közmédia. Ezért nem kerülheti el egyetlen ország sem, hogy megvitassa és mind szélesebb egyetértést bírva megteremtse a közmédia feletti közösségi és civil kontroll, valamint politikai felelősség kiegyensúlyozott megoldásait.Bár a politikai sajtóban leginkább ezen, a politikai felelősség körül forognak a viták, egyetértek a cikkel, valóban nem ez a legfontosabb kérdés már a média technológiájának és használati rutinjának átalakulása miatt sem. Ami előttünk áll, az a digitális és főként közösségi platformok totálissá válása – ezt ma elkerülhetetlennek látjuk, ahogy a felhasználók (alávetettek?) által átláthatatlan és ellenőrizhetetlen algoritmusok manipulációját is.Ezek a platformok láthatóan felfalják a nyilvánosságot és társadalmi kommunikációt. Tudomásul kell ezt a folyamatot vennünk? Fehér zászlóval kell megadnunk magunkat, vagy a jobb jövő jeleként kellene tekintenünk rá? Az a mérhetetlen károkozás a nemzeti-politikai-kulturális közösség kommunikációs formálódásban és morális integritásában, amit ezek a platformok okoztak/okoznak, védelemért kiált. Az AI forgószele még inkább kikényszeríti nem csupán a törvényalkotási lépéseket, hanem a racionális diskurzus platformjainak megtámasztását is – s mi mással lehetne ezt megtenni, mint a médiatudatosságra szocializálással és a társadalmi tekintéllyel bíró közmédia révén. Biztató analógia, hogy a gyermekek mobiltelefon- és közösségi média használatát a trendiség illúziói után világszerte radikálisan korlátozzák, felismerve drámai károkozását (amit legkésőbb Jonathan Haidt írásaiból ismerhetünk fel).A magyarországi tapasztalat az ügyben is kellő kételkedésre kell indítson minket.