Kedden megválasztották Baka Andrást köztársasági elnöknek. A nyilvánosságban számos vita bontakozott ki azzal kapcsolatban, helyes-e annak módja, ahogyan az elődjét elzavarta Magyar Péter a Sándor-palotából, valamint felmerült: Baka azzal, hogy elfogadja a Tisza jelölését, nem pont a saját, 2011-es eltávolításához lényeges pontokon hasonlító procedúrához asszisztál? Az érveket és ellenérveket nem bontanám ki részletesen, de nem áll távol talán a valóságtól, ha úgy rekonstruáljuk a dilemmák morális-politikai aspektusát, hogy
a rendszerváltásra kapott felhatalmazást a Tisza, aminek mindez része,
vagy nem arra kapott, és/vagy ami történik, az nem is rendszerváltás.
Másképp: a cél szentesíti vagy nem szentesíti, az eredmény igazol, vagy nem igazol? A kérdés az, hogy mit akar a többség? Vagy van olyan, amit nem akarhat a többség? Egyáltalán abból a többségből, ami április 12-én megszavazta a Tiszát, levezethető-e, hogy azt is akarták, hogy a köztársasági elnököt ily módon küldjék el? Lényeges kérdés-e az egész történetben az, hogy Baka András milyen államfő lesz? Vagy hogy milyen lett volna Polgár Judit?
A mágikus szó: a felhatalmazás.
