Varga Jennifer / 24.hu
Pont Ott Parti 2026. július 23-án az ELTE Lágymányosi Campusának Déli Tömbjénél.
Évről évre hallgatók tömegei vetekszenek azért, hogy felvételt nyerjenek valamelyik hazai egyetem pszichológia szakjára. Az alapképzésre lassan több, mint tíz éve rendszerint túljelentkezés van valamennyi felsőoktatási intézményben – úgy is fogalmazhatnánk, nem hajlandó kimenni a divatból. Vajon miért lett ez a pálya ilyen vonzó? A hallgatók elképzelései a pszichológusi létről mennyire fedik a valóságot? Mire számíthat az, aki a szak befejeztével szeretne a szakmában dolgozni? Egy tanulmányait hamarosan befejező pszichológia szakos egyetemistát, és az ELTE egyik, ma már pszichológusként dolgozó volt hallgatóját kérdeztük a témában.
Korunk társadalmi párbeszédeinek egyik talán legfeltűnőbb változása, hogy a múlthoz mérten ma már közel teljes nyitottsággal beszélünk a mentális egészségről. Nem is kell túl messzire révedni a múltba ahhoz, hogy felfedezzük, mekkora tabunak is számított ez korábban: még a kétezres években is csak kesztyűs kézzel nyúltak a pszichológia és a pszichoterápia témájához.
Mára azonban nemcsak a téma tabuként kezelése látszik megszűnni, hanem egyre több fiatal gondolkozik a pszichológusi pályában, és tekint arra úgy, mint jövedelmező karrierlehetőségre. Mi sem árulkodik erről jobban, mint az, hogy a magyar egyetemek pszichológia szakjain minden évben hatalmas a verseny a felvételi időszakban a hatalmas túljelentkezés miatt.
