Az anyaságról már annyi mindent elmondtak, minden korban, annyiféleképpen, és mégis a nagyobb nyilvánosságban kevésszer kerül szóba. Ha mégis, gyakran közhelyeket puffogtatunk róla, akkor is, ha éppenséggel felvilágosultnak tartjuk magunkat. A képzőművészet az egyik olyan közeg, ahol úgy tűnik, valami megmozdult.
Követve a nemzetközi trendeket 2022-ben kurátorként Oltai Kata rendezett hazai és külföldi művészek bevonásával egy csoportos kiállítást a Deák Erika Galériában Jelenlétem Evidens címmel. Itt a kiállító alkotók anyaságra reflektáló munkái szerepeltek. Egy másik példa Klenyánszki Csilláé, aki a gyereknevelés felől közelítette meg az anyai létet, a fotóművész munkái a Mai Manó Házban voltak láthatóak három éve. Az „anyai fordulatról” szól Popovics Viktória művészettörténész tanulmánya is.
Csernovszky Júlia esztergomi kiállítása, a Still me – Látszom még ebbe a sorozatba illeszthető. A Képzőművészeti Egyetemen végzett grafikusművész egyszerre érzelmi és kognitív síkon járja körül saját anyaságának élményét, ebben a kísérletben pedig nagyszerű párost alkot Tóth Boglárka kurátorral. Ritka az olyan kurátori előszó, amely annyira érdekfeszítő, releváns és a kiállított művekre is érzékenyen reflektál (de nem versenyez velük), hogy az ember kétszer is elolvassa.
