Csak akkor képzelhető el a Nyugat és Moszkva közötti kapcsolatok helyreállítása, ha Oroszország szembenéz azzal, mit tett Ukrajnában – mondta Sz. Bíró Zoltán történész, aki Putyin Oroszországa háborúban és békében című könyvében megírta, mi áll az Ukrajna elleni háború hátterében.

Úgy tűnik, akármilyen fordulatot vesz is Oroszország történelme, végül mindig szembefordul a Nyugattal. Elképzelhető más út?Létezik olyan elképzelés, amely szerint a hatalom túlkoncentrálása, illetve a káosz az Oroszország előtt álló két lehetséges út. Én ezt nem fogadom el. Borisz Jelcin elnöksége idején, keservesen és sok kudarc árán, de mégis elindultak az oroszok egy harmadik út felé, és bizonyos mértékig Vlagyimir Putyin elnökségének első néhány évében is ebben az irányban haladtak. A 2011–2012-es választási ciklus idején letértek erről az ígéretes pályáról: a 2011. decemberi parlamenti választáson a rendszer először kényszerült arra, hogy a szavazatszámlálásnál durván meghamisítsa az eredményt. Ezt megelőzően a kampánybeli egyenlőtlenség és a jogszabályi környezet folyamatos átalakítása elégséges volt ahhoz, hogy a választás kétszer is alkotmányozó többséget hozzon az elnök mögött álló hatalmi pártnak. A 2012. márciusi elnökválasztáson nem érdemi csalás történt; az ellenzék is elfogadta, hogy Putyin már az első körben ötven százaléknál jobb eredményt ért el, de nem 64-et, ahogy a hivatalos adatokban szerepelt. Amikor világossá és jól megfoghatóvá vált, hogy csaltak, akkor paradox módon az a középosztály lázadt fel, amely Putyinnak – pontosabban az energiaárak kedvező alakulásának – köszönhette megerősödését. Azt mondta, hogy nem elég a stabilitás és a fokozatosan növekvő jólét, szükségünk van a bürokrácia és a korrupció megfékezésére, és arra, hogy a hatalom elfogadja a politikai akaratunkat. Elkezdtek tüntetni, ami meglepte a rezsimet. De az nagyon fontos, hogy ellentétben a 2004-es és 2013–2014-es ukrajnai forradalmakkal, ahol az ukránoknak nemigen volt vesztenivalójuk, Oroszországban a tüntetők elsősorban az egzisztenciális biztonságban élő középosztályból kerültek ki, nekik így volt vesztenivalójuk, és ezért a kitartásuk sem volt olyan, mint az ukránoknak. Ez volt az utolsó pillanat, amikor az autokratikus áttörést meg lehetett volna akadályozni. Most nincsenek optimizmusra utaló jelek.Mi indíthatná el az irányváltást?