Az ember különleges helyet foglal el az emlősök között: a nők hosszú évtizedeket élhetnek a szaporodóképességük megszűnése után. Ez első pillantásra nehezen egyeztethető össze az evolúció alaplogikájával, amely szerint a természet a sikeres szaporodást részesíti előnyben. Az egyik legismertebb magyarázat a nagymama-hipotézis, amely szerint az idősebb nők az unokák gondozásával és a családjuk segítésével közvetve növelik saját genetikai sikerüket. A Darwin démonai legújabb adásában azt vizsgáljuk, milyen bizonyítékok támasztják alá ezt az elképzelést, és mennyiben változtatja meg az evolúcióról alkotott képünket.
Darwinista podcastsorozatukban Kun Ádám evolúcióbiológus, az ELTE TTK Biológiai Intézetének docense, állandó szerzőnk és Mandl Péter orvos, a Bécsi Orvostudományi Egyetem kutatója kalauzol minket az élettudományok világában. A moderátor Nyári Gábor volt.
Miért élnek a nők évtizedekig a menopauza után, ha az evolúció látszólag csak a szaporodást jutalmazza? Tényleg a nagymamák tették sikeressé az emberi evolúciót?Valóban nem a gyerekek száma, hanem az unokák túlélése számít az evolúcióban?Át kell-e értelmeznünk Darwin klasszikus elképzeléseit?Létezik-e nagypapa-hipotézis is?
Hallgasd alább:
