Merészet álmodtak a Robert Schuman körforgalom átépítésére, de a kivitelezés gyáván ment. Az eredeti tervet kidolgozó építész is keményen bírál.
Vértessy Péter
Minden városnak vannak meghatározó, ikonikus pontjai, amit mindenki, aki csak egyszer is járt arrafelé, álmából felébresztve is felismerne. Brüsszelnek nincs ugyan lélegzetelállító folyóparti panorámája, mert egy szem folyócskáját, a Senne-t a XIX. században egyszerűen befedték, nincs Gellért-hegye, nincs budai Vára, van viszont a sok között két olyan impozáns tere, amely képeslapok sztárja.Az egyik a mellbevágóan gyönyörű, középkori főtér, a Grand Place, ahol turistaszezonban gombostűt sem lehet leejteni. A másik az úgynevezett európai negyed – és ezért Európa – szívének tartott forgalmas körforgalom, a Rond-point Robert Schuman, amelyet az EU legfontosabb intézményeinek behemót épületei vesznek körül.A nyári turistaszezonban nemhogy gombostűt, de méretes acélgerendát is nyugodtan le lehet ejteni, annyira kiürül minden évben július 21-e, a belga nemzeti ünneppel kezdődő szabadságolások idején. Az acélgerendával azonban mostantól csínján kellene bánni, mivel most befejeződött átépítése után a „Schuman” olyan tüzes belvárosi hőkatlanná vált, hogy a gerenda még röptében megolvad, mielőtt lepottyanna a tüzes betonra.
